Napsütés és pihenés

Napsütés és pihenés

Talán lehetne, csend vagy évszakok, de egyikhez sem éreztem elég erősnek. Amolyan pillanat-kép, nyárról, pihenésről.

Hozzászólások

Orvosi szaklapba persze, de egyébként nem igazán az a cél, hogy a pillanat rögzítésével kiemeljünk ilyen dolgot.

A lombon át a fényekkel eleve átrajzolva, úgy jó lesz, mert nem is a bőr jelzi a műtéteket, hanem maga a csont alatta. Vagy hát persze a sapka.

De maga az elv is érdekelt. Ábrázoljunk valakit úgy, ahogy nap, mint nap együtt vagyunk, és ahogy nap mint nap nem érdekel senkit, hogy látszik-e egy beavatkozás nyoma vagy sem, vagy azért igyekszünk "kendőzni", mert egy idegen úgyis ott fog megakadni amikor a képet nézi? Hát igen, ilyen az élet! :)

Noémi, ez méretfüggő - ha lehet sminkelni, akkor korrektorral javítod. Ha nem, akkor sapka, kendő, ha ez sem, akkor árnyékolás, azaz a világítással úgy játszol, hogy nem pofánvilágítod, hanem egy reluxán át, vagy lombon át a fényekkel eleve átrajzolod a fejet.

Aszerint, hogy mi a célod, világítással kiemelheted, vagy eljelentéktelenítheted.
De miért fotózod te Harry Pottert?

Olvastam a beszélgetéseteket, és a heg-témakör engem nagyon foglalkoztat.
Zsolt, hogyan álljon hozzá az ember egy olyan modell portréfotózásához, akinek egy műtéti nyom van a homlokán?

Azt gondolom János, hogy a dolog nem megkerülhető, hogy eredményt csak gyakorlással lehet elérni, ha ez elmarad, akkor lehetnek talált képei az embernek, de a dolog nem lesz rutin. Dóri arra kiváló példa, hogy ahhoz gyakorlás kell, hogy kívülről lásd és ne mint az asszonyod, mert a hibákat akkor fogod észrevenni.

Természetesen a pillanatképet úgy értettem, hogy azt az adott pillanatot akartam úgy megörökíteni, ahogy ott és akkor volt. Ezt én így késznek éreztem, még ha nem is az, ezért készült el. Tény, hogy gyakorolni kell, és még egyszer - :) - nem lustaság, bármennyire is annak érzed, de nem mindig jut arra időm, hogy fotózzak. De igen, tudom, hogy többet kell(ene) foglalkoznom vele.

mi az, hogy pillanatkép? van évekig tartó kép, meg pillanatig? nem értem. a vállat észre kell venni. és mozgatni, isntruálni a modellt. ha a pillanatkép az, hogy exponálunk egyet, mert.... miért is? na de szóval ha azt jelenti, hogy viszketegségünk van exponálni, a szakmaiságot akkor sem lehet sutba dobni. Amit a pillanatkép jó értelemben jelenthet, az semmi más, mint hogy az alkotó a sok gyakorlás által elsajátította a kompozícióban látás képességét és egy pillanat is elég neki, hogy jó eredményt érjen el, és nem kezd verbálisan instruálni - és a lényeg most jön - mert ha valami nincs kész, akkor nem exponál.

A kérdésre: nem kiretusálni kell, hanem úgy exponálni, hogy mindez ne kapjon ekkora hangsúlyt, mert te most ezt kifejezetten kihangsúlyoztad. Azért is kéne feladni a lustaságot mester, mert hogy ez gyakorlással korrigálható, hogy ne úgy lásd őt, mint az asszonyod, hanem ha a gép előtt áll, objektív tudj lenni.

A pillanatképnél akkor az nem ér, hogy ettől pillanatkép? Vagy mivel rossz "fotós" szempontból a beállítás, így nem nyert? Ez most nem kötekedés, ez most komoly kérdésem, hogy egy pillanatkép csak akkor és úgy jó, ha egyébként az megfelel minden szempontból? Lehet, hogy kérdésem triviális és csak én nem látom a választ, de számomra ez kérdés..
A hegek: nem oltási hegek, Dórinak ott egy nem kicsi sérülés nyomai láthatóak és őszintén én annyira megszoktam már, hogy valóban nem tűnt fel, amíg nem szóltál érte. Illetve nem is tudom, hogy innen nézve (mivel ez az Ő "része") ki kell-e retusálni a hegeket.

Talán azért nem érezted erősnek, mert nem az. A vágások esetlegesek, a világítás ott erős, ahol épp takarnia kéne, és ahol lényeges, ott tónustalanná válik. A karnál az oltási hegek problematikáját úgy emeled ki, hogy nem nagyon értem, esztétikai szempontból hogy nem szúrt szemet. Jánosom, ha nem kapcsolsz rá, nem haladunk.

Új hozzászólás