Nincs annál nagyobb öröm, amikor a nézőre rátalál a kép, Nem csak látja, érzi is. ...és kit érdekel, ha nincs meg a szó, a gondolat, az érzés számít.
István, Tamás, nagyon örülök, és köszönöm.
Érdekes kérdés ez a rátalálás, elgondolkodtam rajta, hogy hogyan is lehet ez, hogy az ember képeket talál, vagy a képek találják meg őt, és hogy ami egy valakinek találat, az más mellett elmegy, hogy mi lehet a varázslat lényege és azt hiszem, hogy ebben lehet nagy szerepe annak, hogy az ember rááll egy-egy témára, feladatra, mert az szerintem úgymond "érzékenyíti" a látásmódját és elkezd arra a srófra járni az agya. Persze ezt sem lehet az örökkévalóságig csinálni, vagyis hát, lehet, csak annak az eredménye az lehet, hogy mástól olyan szinten fordul el, hogy vékonyodik a mezsgye, amin jár. Most legyünk okosak...
A kép jó. A színei, a fátyol, a metaforája címmel is, anélkül is működik, ami jó dolog, talán egy hajszálnyit a feliratra még adtam volna, mert ha már emiatt be kell alul kapcsolni új formákat, akkor a betűk alja is beleférhet, szóval ennyi amit esetleg máshogy képzelnék, de a dolog működik így is, hatása elvitathatatlan. (hegyi)
Nincs annál nagyobb öröm, amikor a nézőre rátalál a kép, Nem csak látja, érzi is. ...és kit érdekel, ha nincs meg a szó, a gondolat, az érzés számít.
István, Tamás, nagyon örülök, és köszönöm.
Az a különleges helyzet van, hogy nem tudom pontosan megfogalmazni, amit szeretnék már mióta először láttam a fotót. Valami olyasmiről van szó, hogy egyrészt varázslatosan szépet láttál meg egy pusztuló, romló épületben, másrészt valami nagyon fájdalmasat láttatsz, de nem az elmúlás képi, vagy a hiábavalóság címbeli fájdalmát. Na ezt nem tudom megfogalmazni még, hogy mi is ez - de abban biztos vagyok, hogy nem kódolt üzenetről van magamban szó, tehát nem a mondatokra fordítható valóságról. Talán mint Atlantisz pusztulása? - annyira tengerszerű nekem ez a védőháló... Tetszik a fotó, többek közt mert ragasztós.
Van, aki egész életében bélyeget (stb.) gyűjt. A más témától való elfordulásom azért nem lehetséges, mert 1. attól sokkal kíváncsibb vagyok, 2. mert a többségük felé még felé se fordultam, nemhogy el... :) 3. addig, míg ki nem fényképeztem magamból minden ezirányú zsizsegést, nem tud más rúgóra járni az agyam. De, köszönöm a figyelmeztetést, szemmel tartom a mezsgyét:)
Az alja jogos, én is érzem, sajnos levágta a betűk alját a kezdődő pozdorjakerítés. Lehagyni semmiképp nem akartam, ezért lett ilyen.