A képből nekem is kiérződik ez a "néhaiság"Csak azt nem tudom,hogy az alkotó hol van bent.Ő fényképezte?Vagy rajt van a képen? András magyarázatából tudjuk,hogy az ablakrészlet Zsolt szobájának ablakrészlete.Talán ha a kézirásoddal ráírnál egy nevet a képre,vagy megnyilaznád"ez az én szobám ablaka"akkor már rajt lennél te is.Az érzés 3 disznó,de a kép 1 disznós.
A kép egyik fontos alkotóeleme a kissöprűvel fröccsentett cementszínű lábazat, amiről még így, kifakult állapotában is jól látható, hogy hogyan mosta le róla az eső a szegésfelületeket, és az a pici kis hátsószoba-ablak, ami fent van ott a konyha mellett, amiről már tudjuk, hogy valójában a Zsolt szobája. Megint egy olyan üzenetet látunk a múltból, ami az egész ország nagy részére érvényes volt talán 88-89-ig; lenyomatok, üzenetek, gyökerek, mindarról a háttérről, amiből ez a mai világ építkezik. Furcsa ezt a kettő érzetét egyszerre látni egy képen hiszen ha ma még működne a Fehérvári úton a Főfotó laborja, ahol nem csak a laborálások, de az ún. rontott fotók is gyűjtődtek, akkor itt egy kifejezetten, karakteresen is egy kifakult Orwo fotó lenyomatát látnánk. Amitől ezek a képek erőt és emelkedettséget kapnak az az, hogy amikor az ember ránéz egy ilyen üzenetre, akkor tudja, hogy aki ott van, az van, aki kényszeredetten mosolyog, van aki még mondott két mondatot a kép elkattintása előtt, hiszen látszik, hogy egy összetartozó család mosolyog és int a jövőnek, és sokan már nincsenek is az élők között. Ezek a fotók azt a sűrítettséget tartalmazzák, ahogyan a fényképezőgép mágiáján keresztül tudják ők is, ahogyan az indiánok is tudták, hogy valami furcsa időutazás történik itt ezzel meg. Ez ad egy nagyon erős plusz töltést a képnek, ami felülírja azt, hogy a szoknyák vágva vannak, hogy a fejük felett az az üres tér vajon miről szól, milyen felirat hiányzik ott, milyen jövőképet lehetne ott felhőkben, akármiben történetben látni ott. Mert ebben a térben ezek az emberek picike kis alakok, de élő, és történelembe helyezkedő figurákká válnak. De az ország 8/10-ének vannak ugyanilyen történetei, régi fiókokban, bonbonosdobozokban elrejtve, ahol a nagymamák, dédnagymamák, sógorok és unokaöccsök, nejloningek és horgolt ruhák képezik a mi valódi múltunkat. Olyasmi ezektől a képektől szabályként nem várható el, amit más, ma készült alkotásainktól várunk, de talán nem is ez a cél. Ennek a képnek és kettő disznót adnék, mert itt is felvetődik az, hogy a mostani kreativitással vajon valamilyen manipulatív módon az alkotó érzelmi kapcsolata a képpel áttételezhető-e a néző felé, szerintem valami még hiányzik ebből a képből, egy kézirat, egy belerajzolás, valami. És köszönjük szépen.
Nekem sincs igazán ilyen emlékem, de értem az érzést. Én ha megtalálok egy régi családi képet rögtön rengeteg történet fut végig a szemem előtt és az jó érzés
Hát Igaz Zsolt hogy ritka pillanatok voltak a hasonlók a családban! Nagyszüleim Anyám Klárinéni egy képen!Ez valóban ritka!