Nagyon érdekes az, hogy ezt az egészet ebbe a környezetbe emeled be, mint lecke, és én ezt el tudom fogadni, sőt, nagyon jó megfigyelés az, hogy ezeken a helyeken nem csak a féktelenség, és nem csak a teljes öntudatvesztés az, ami motiválja az embereket, hanem akár az is, hogy egy kellemes hétvégét akár, vagy néhány órát eltöltsenek a családjukkal. Persze nem vagyok száz százalékig meggyőzve arról, hogy minden program alkalmas arra, hogy a gyerek ezt értelmezze, de a szülő ebben segíthet. Ez most úgymond a szociografikus megközelítése. Ami a képi dolgot illeti, a megfigyelés rendben van, a képkivágással nem értek egyet, nem nagyon értem, hogy ezt miért állóképként mutatod, fent és lent ennek túl nagy létjogosultsága nincs, miközben valószínű, hogy az lenne ebben az érdekes, hogy van egy tömeg, ami a hagyományos módon értelmezi ezt az egész helyzetet, és ebben a tömegben elhelyezkedik apa a kislánnyal. De hát, ez most nem történik meg, mert körbevágtad. Az ötlet maga jó, de ismétlést kérnék. Gondolom, hogy jársz te ilyen helyekre, és akkor tudnál még ezzel foglalkozni. Keresni kell azokat a helyzeteket, amikor – és itt most csak a formáról beszélek – ez formailag is megoldódik, amikor olyan helyzetet látsz, hogy mondjuk apa és a gyerek úgy állnak, úgy figyelnek, hogy közben a háttér nem ennyire zavaros. Lehetnek körülöttük emberek, de az nem biztos, hogy jó, ha ezek a formák nagyon egybe olvadnak. Hiába a mélységélesség, és hiába vesszük ezt viszonylag kicsire, akkor is azt mondom, hogy ettől még a formák össze tudnak csúszni, tehát erre kell odafigyelni, hogy lehetőleg olyan pontokat találjunk, amikor ez kevésbé jellemző. Annak nagyon örülök, hogy nem valami fentről lefelé való kommunikációt mutatsz, tehát hajlandó voltál te magad is leguggolni, vagy letérdelni ehhez a képhez, és ez nagyon fontos, úgyhogy ez pozitív dolog. Magáért a gesztusért adok 2 csillagot, miközben kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés: