A 'tiszta', 'éles', 'kivasalt' az azért tűnhet sterilnek, mert sokkal nehezebb a saját gondolatainkat, érzéseinket belelátni, mint a 'zajos', 'életlen', 'homályos' képekbe. Ez teljesen természetes, ettől több a könyv is a filmnél, hogy többet hagy meg a fantáziának. Csakhogy ez nem azt jelenti, hogy csak a 'zajos', 'életlen', 'homályos' képeknek lenne létjogosultsága, azaz csak a filmes, abból is csak a minél régebbi gpeknek. Ezt én mindig is öncélú sznobizmusnak tartottam. Ugyanis nem lehetetlen, csak nehezebb a digitális, éles, stb képekbe beleláttatni a néző fantáziáját; viszont a a másik véglet mindig is bele fog esni a 'ki mit lát benne, bele' csapdájába. Mert amíg a fotós csak egy nézőpontot, mentális hátteret tud a képébe beleadni (és egy tiszta, éles képnél ez pontosan meg is jelenik), addig a nézők milliónyian vannak, és kb. milliónyi dolgot látnak bele a képbe. Hiába vannak a képi eszközök, a technikák, ha egyszer a kép több szabadságot ad a nézőnek, akkor az(ok) élni is fognak vele, míg ugyanezen technikák egy tiszta, éles képnél sokkal jobban behatárolják a lehetséges mögöttes tartalmat. Igen, ezt lehet sterilnek is nevezni - holott nem az, szerintem nagyon nem; max. annak a nézőnek, akiben ez a mondanivaló pont nem rezonál. Melyik jobb, a szabadon félreérthetőség vagy a pontos megfogalmazás ami esetleg nem pont nekem szól? Fene tudja, de én ettől nem fogom a régi technikákat, a homályos, életlen képeket előnyben részesíteni.
Disclaimer: mindez szigorúan szvsz
Én voltam pontatlan. Amit írok, szigorúan, kizárólag esztétikai kérdés. Abból indulok ki, hogy a kép alapvetően kész és rendben van, megvan minden benne, ami kell - és akkor a késznek mondott kép esetén van, hogy nekem vékony lesz az eredmény, azaz nincs húsa. Nem tudom azt hiszem ezt jobban megfogni ennél. A szemcsézet a filmes időkben is hordozhatott plusz esztétikai élményt, részben azért, amit írsz, hogy azzal, hogy nem leltárszerű a képi leirat, az érzelmi fókuszt szélesebb spektrumon lehet belőni. Abban egyetértek, hogy ebben van csapda is, hogy az amúgy nem oké képnél összeránthatja a kompozíciót a zaj. Ahogy a steril precíz élesség éppúgy elvihet abba az irányba, hogy fú de kafa éles, és ezzel el is van intézve, hogy éles, tehát a kép jó. Holott az élesség is csak eszköz. Szerintem.