Róma, 2011.04.09.
Nos, itt működik a tónus hatása, és hozzá is ad az egészhez, viszont itt most azt nem értem, hogy ha már belenyúltál a térbe és elkezdtél vele játszani - ami szerintem is jót tesz itt - akkor miért maradt így a torzítás, vagyis miért nem lökdösted meg balra azokat a falakat, hogy vagy szét, vagy jobban összedőljenek? Merthogy így most ingerel a dolog arra, hogy forgassak a képen. Nem tudom, egyetértesz-e velem vagy sem, most valahogy nem áll meg a kép. (hegyi)
értékelés:
Érdekes, nekem nem annyira humoros ez a kép, inkább keserű, meg abszurd. Talán mert a szereplők nem találkoznak, mintha külön képről kerültek volna össze. Itt egy jó nagy szimbólum jobb oldalt, de szimplán hátat lehet neki fordítani, vagy elfényképezni mellette. Egy jó adag magány és belekerült, legalábbis szerintem.
Hát igen, úgy van ahogy mondod. Nem tudom, megfigyelted-e, hogy az irodalom bohócfigurái legtöbbször szánandó, tragikus figurák. Szeretünk mások kínján nevetni (régen a kivégzések a legjobb mulatságok közé tartoztak).
Ami ezeket az utcai szoborembereket illeti, ők aztán valóságos hősei a magányosságnak, hiszen elnyomnak magukban minden ingert a környezettel való kommunikációra. Ettől "komikusak".
Köszönöm a figyelmedet.