2012-őt írunk. Az esemény nem a II. Világháború után játszódik, hanem 2012 október 4-én, csütörtökön. Miután erős kételyeim merültek fel a nyóckeres egészségházzal kapcsolatban, így átkértem magam egy közeli kerület szakorvosi rendelőjébe. Írtam egy levelet az igazgatónak, aki adott számomra egy befogadó nyilatkozatot, amit nagyon köszönök neki. A nyóckeres rendelőben, ha mondjuk megfájdult a derekam, akkor másfél hónapra rá kaptam egy időpontot a reumatológiára. Vagy meggyógyulsz vagy bevisz a mentő, vagy meghalsz. Ez a három út áll mindegyikünk előtt. Vagy fellázadsz, és új utat keresel. Én kerestem egy másik szakrendelőt. A mi Csöpi kutyánk is úgy került hozzánk, hogy addig verte a baromállat gazdája a kis tacskókeveréket, míg úgy döntött új gazdit keres. Megkeresett minket, megtalált, és hiába kergettük, nem ment. Csak egy ideig kergettük, mert aztán a világ kincséért sem adtuk volna másnak. Amikor felénk járt a baromállat gazdája, akkor tudtuk meg, hogy Csöpi a neve, mert hívta a baromállat, és a Csöpi bizony nem ment.
   Na szóval... Elmentem az új rendelőbe, ahol jártam a fülészeten. Gondoltam kérek már egy időpontot a nőgyógyászatra, hogy valamikor novemberben bekukkoljon valaki, mert azt mondták az utolsó vizsgálaton, hogy fél év múlva kérnek még egy nyalást, mert atipusos sejtek vannak a P2-es kenetemben. Gyengébbek kedvéért mondom el, hogy P2, az jó. P1 nem tudom, van-e valakinek, de ha P3, akkor csak valami gyulladás lehet a mélyben, vagy válasszunk új szexpartnert.
   Beadom a befogadó nyilatkozatot a kisablakon, és azt mondja a nő, hogy ráérek-e nap közben. Mondtam, igen. Akkor holnap reggel 9-re jöjjek. Hát a föld is megmozdult alattam! Mááásnaap? Csak egy kerülettel gyöttem arrébb, aztán a Marsra kerültem mindjárt. Kardos G. György írásai a kedvenceim közé tartoznak. Egyik szösszenetében azt írta, hogy találkozik a Piroska a farkassal, és kérdezi tőle a farkas, hogy - Hová mész Piroska? Azt mondja a Piroska: - Megyek és megmosom a pinámat a patakban. Ejha! - gondolta a farkas - De megváltozott ez a mese!
   Tegnap, 2012. november 4-én, csütörtökön reggel, megmostam én is alaposan azt, amit Piroska, és elmentem a nőgyógyászhoz. Komoly problémám volt, mert ha a méhemet akarja kézzel nyomkodni, akkor üres kell legyen a hólyagom, de ha esetleg ultrahangot akar készíteni, akkor meg tele kell legyen. Ezért otthon még brunnyantottam egyet, de a rendelőben már nem, és így gondoltam, félig tele lesz, félig meg üres. Gondoltam, hogy ha bunkó lesz a doki, akkor nem nézheti meg, amit Piroska megmosott a patakban, ha nem lesz bunkó, megnézheti. Rám került a sor. A doki szerencsére nálam öregebb volt és rendelkezett némi humorérzékkel. Egyetlen baja volt, hogy meggyőződésévé vált az évek folyamán, hogy a beteg az egyszerre hülye és egyszerre süket. Meghallgattam türelmesen, míg tagolva elmagyaráz mindent emelt hangon, aztán levettem, amit le kell venni és feltártam, amit Piroska megmosott a patakban. Amikor a jéghideg vaskengyelbe tettem a lábam, akkor vettem észre, hogy kissé borostás a lábszáram. Bassza meg! Sokat gondolkodtam manapság azon is, mióta szőr nem nőhet nőn, hogy a nőgyógyásznál mi a ciki, ha tar vagy, vagy ha dzsungeles? Az én anyám mindig azt mondta nekem, a nőgyógyásznál mindig legyen rajtad kombiné, a fogorvosnál legyen nálad zsebkendő.
   Megtörtént a pöti petting, és levezetés gyanánt ültem az asztalnál. Mondja az asszisztensnő, hogy mostantól ne 3 hetet mondjon a doktorúr a betegeknek rákszűrési határidőnek, hanem négyet. Felhördült, a doktorúr, hogy azt még megérti, hogy nem ma, hanem holnap, na, de mi a frászt csinálnak ezek 4 hétig? Azt mondja az asszisztensnő, hogy ketten vannak, sok a dolguk. Végezetül kértem, hogy adjanak már egy ambuláns lapot, mert azt jó, ha tudjátok emberek, már kérni kell. Nem kötelező adni, de ha kéred, kötelező. Én mindig kérem. Azt mondja a doktorúr, hogy az a helyzet, hogy kevés a papír. Legközelebb hozzak magammal A4-es papírt, akkor boldogabban adják majd. Kérdeztem, hogy mi kevés még. Kevés a kesztyű, a kenetvevő pálcika...
   ... az orvos, a betegjogok és az eszem is megáll nem sokára.