nőszirom

Az első leckének a nagyon pontos meghatározása az, hogy olyan önportrét kell készíteni, amin valamilyen testrészünk szerepel, de mi magunk nem vagyunk rajta, vagy portré, noha az arcunk nincs rajta, mégis jellemez valamilyen szinten bennünket, tehát egy bemutatkozásról van szó. Én kétfelé venném ennek a képnek a jelentési irányát, merthogy azt gondolom, hogy bemutatkozásnak én el tudom fogadni azt, hogy én lefényképezek makróban egy virágot, és készítek egy felvételt a virágszirmokról, de valahogy van még egy feltétel, és ez pedig a személyes jelenlét. Az a személyes jelenlét, hogy valamilyen testrészünk mégiscsak legyen a képen. Ezt pedig, én legalábbis, ahogy próbálom ezeket a formákat fölfejteni, hacsak ott a háttérben az nem egy sísapkás maszk akar lenni ott a két virágszirom között, nem tudom innen megállapítani, hogy az mi akar lenni, akkor én nem látom azt, hogy itt bármilyen fölismerhető testrész vagy annak valamilyen formája jelen lenne. Tehát a képet, mint bemutatkozást abszolút jónak tartom, jellemez egy helyzetet, jellemez egy habitust, de mégis én azt kérném a Gabriellától, hogy ha lehet, és nem egy szemtelen kérés ez tőlünk, akkor valahogy ezt az első lecke portré arc nélkül megoldást próbálja meg újraértelmezni. Még egy dolgot szeretnék mondani, amiről sokat beszéltünk. Ez a keret a keretben, kép a képben helyzet, amikor duplán, vagy akár triplán is keretezünk. Egyrészt mivel hogy technikai adottságaink a hétszáz pixel képszélességet engedik meg, ahhoz, hogy a képet jól tudjuk értelmezni, ezt célszerű kihasználni. Ez az egyik indokom a keretek ellen, vagy a keretekkel szemben. A másik indokom pedig az, hogy valamilyen grafikai helyzetet mi létrehoztunk itt az oldalon, ez olyan amilyen, Andrásnak a rajzaival meg a Zsoltnak a betűivel, de erre a grafikai helyzetre valószínűsítem, hogy nem szükséges ráerősíteni még egy plusz keretezéssel. Az más kérdés lenne, hogyha ez egy kiállítási darab lenne, és falra teszem ezt a képet, és fekete paszpartuval paszpartuzom le. Ott a paszpartunak van egy anyagszerűsége, és az az ő szerepe, hogy kijelöljön egy teret a kép körül, és úgymond kontextusba helyezze esetleg, valamilyen helyzetbe a többi képpel kapcsolatban. Úgyhogy én azt kérném a Gabriellától, hogy ismételje ezt a leckét. (szőke-hegyi)

Hozzászólások

Szia Ági! Van olyan amin rajta van a szemem,de nekem ez tetszik. Az elvitte volna a tekintetet, a fő "témáról" . : )
Első leckének nem akartam többet mutatni. Nem mondott volna rólam sokat más testrészem sem, mivel direkt ilyen néma képet szerettem volna bemutatkozásnak.

Szabolcs: hurrá!! : )

megfordítottam, most már értem :)

Ha az a szabadon hagyott szem tisztán látszana, hogy szem, akkor rendben lenne. Próbáld meg mégegyszer!

Tehát! Ovális nagytükör, fenék nekitámaszt, pulcsi orrig,szemet szabadon hagyva, vakon még nem megy, vér a fejbe,
katt-katt, és kész! Igy készül egy seggfej portré, arc nélkül! : )

Sziasztok! : )
A keretet megértettem, és sutba vágtam. : )

De! A képen teljes a személyes jelenlétem! Ugyanis a nőszirom, az én női "szirmom". És igazán tényleg örülök, hogy össze lehet téveszteni egy virág makrójával! : )

Én is úgy vettem ki, hogy sípcsonttól egészen ellátunk a derékig, hogy a nadrág fölött az a "sísapkás maszk" lenne valami garbó vagy pulóver vagy ilyesmi...

Gabi: ez nem a lábad? én úgy látom, hogy leültél egy kis ovális alakú tükör elé, és a sípcsontod tükröződik rajta... vagy én látom rosszul?

Én nem vagyok keretpárti, de ennél a képnél úgy érzem, hogy jót tesz ez a vastag fekete keret.

Írtam én már sokszor a keretezésről - röviden ismétlem csak: ritka az, hogy elektronikus képnél a keret érvényes és hozzáad a kép üzenetéhez, leginkább egy imitáció, mintha a falon lenne, tehát nem a kép emeli magát értékére, hanem ezt mechanikusan próbáljuk elérni a keret segítségével, hogy elkülönítsük, kiemeljük a képet.

A Keret ésSatöbbi:
Eddig szerettem az Estiskolában, hogy a képek nem voltak keretezve. Azt hiszem ez valamiféle szabály volt.
Az én világomban a keret annak a házi-praktika eszköztárnak a része, amiben ott van még pl. a roncsolás, a foltokban színesítés, meg a vignettázás is. Egyszerű eszközök, amikkel pótolhatjuk azt, amit az exponálás pillanatában nem tudtunk belevinni a képbe.
A keretezésben tehát negatívum, hogy a kép készítője ilyen praktikákkal gyömöszöli bele a képbe azt ami hiányzik, és nem kreativitással.
Pozitívum viszont, hogy jelzi, hogy alapvetően nem elégedett a képpel, igazából egy jobbat szeretett volna, csak most ilyen sikerült, és jelzi, hogy benne van az igény arra, hogy még jobb képeket készítsen. És azért végül is a keretezéshez is "érteni kell", ahhoz is kell érzék.
Ez a fotó pl. akár keret nélkül is jó.
De jelenleg a kép (az én monitoromon) 9x13mm-t foglal el (117mm2), amely felületnek 10,8x6,7mm-es része (72mm2) hasznos. Azaz a felület ~40%-a keret feketéje.

elmúlik az gyászkeret nélkül is, idétlenül vigyorogva bohócruhában :)

Az előző Szabolcsnak volt válasz!

Gábor:akkor marad nyitva az 'arany kapu ' : )

gyászkeret a múló ifjúságnak : )

Na akkor most üdv a sulliban.
Sajnos nem tudom megfejteni, hogy mi van a képen.
Ha képrejtvény, akkor molylepke sísapkában.

ez nagyon jó ötlet, de megint csak a keretettel van a bajom :)

Új hozzászólás