Köszi.
Szándékosan hangsúlyos a nyak és direkt a feszítés is, hogy jól látszódjon. A nézőpont meg azért ez mert ne már szemből, az túl snassz :)
Az önmegfigyelés egyik fontos pillanatát láthatjuk itt a képen, amikor a teljesből, az egészből elindulunk a részletek által a belső hangulatok, érzetek felé. Testünk nem csak a szokványos módon hordozhat üzenetet, nem csak akkor lehet szignifikáns eredményt felmutatni, ha adott nézőpont illeszkedik a szokásos megfigyelésekhez és a közízléshez. Keressük az egyedit, a mástól eltérőt, és itt most egy olyan példát kapunk, ami a fotó eszközeivel emeli ki torzóként ezt egyrészt a kamera nézőpontjának megkeresésével, másrészt a képkivágással. Fontos a fül, és a mellkas is, ez utóbbinál azonban érdemes lenne utómunkában valamennyit visszavenni a fényből, mert értelemszerűen a nyak az áll takarásával kevesebb fényt kap, viszont a nyak a főszereplő. Ez exponálásnál is megoldható azzal, ha a fény útjába betakarunk, és így előre kontrollálhatjuk a fény mennyiségét, azt a tónusrendet, amit látni szeretnénk. Az irány jó, kettő csillag ez most Bandi, mert neked magadban kell pontosítani, mit akarok látni, és azt ellenőrizni kell a valóságban leképezett formával összehasonlítva. (hegyi)
értékelés:
Bekker. Első nyolc megnézésre azt gondoltam, Ányesz sorozatának egy újabb, talán az eddigieknél is jobb darabja.
Most esett le, hogy ez önportré. Le a kalappal.
Talán itt alul lehetne egy cseppet kevesebb fény, de Hegyi ilyenkor mondja, hogy maszkolás, meg utómunka, meg mittudomén.