Igen-igen! Mondani is akartam, hogy a leckemegoldáshoz kéne a 130 perces vágatlan!
Kedves Csaba, olvastam a kommentárokat, azt kell mondjam, hogy amit írsz, az nem tud érvényesülni a képen attól, hogy olyan erős a tónus- és kontrasztkülönbség most a képen, hogy jószerivel a befogadást is lehetetlenné teszi. A sötétben tartott arcfél gesztusban nem él meg, a világosban tartott arcrészlet pedig olyan szinten tárgyias és profán, annyira erősre emel részleteket, hogy ettől olyan érzet alakult ki bennem, hogy ez a kisgyerek elesett és beütötte a fejét, amitől feldagadt az arca. Vagy begyulladt a foga. Szóval míg a sötét részek értelmezhetetlenbe csúsznak, addig a világosak túlrajzoltak. Amíg ez nincs egyensúlyozva, nincs kontroll alatt, addig az üzenet el se tud indulni a néző felé. Ismétlést kérek. (hegyi)
Igényes filmeknél, jó operatőri munkánál szoktam felkapni a fejem, ha egy-egy képkocka fotóként is megállja a helyét. Ez a kép ilyen számomra(csak fordítva). Mintha egy erős film egyik erős képkockája lenne.
Köszönöm. Igen, igen Noémi, a sötétebb részeket akartam csak még sötétebbre állítani a világos rész érintetlenül hagyásával.
Szerintem pedig a cím és a leírt szándékod miatt épphogy sötétíteni kellene a kisfiú jobb arcfelén, persze csak onnan, ahol megint éri a fény (neki jobb )oldalról az arcát-fülét, hogy ne induljon újra a világos rész. Tudom úgy dönteni a laptopomat, hogy ezt elérjem, amiről beszélek, és akkor még erőteljesebb ez az ajtónyitásos pillanat.
Jó az ötleted!
Köszönöm!