Nagyon szép az a ritmusképlet, amely éppen annyira használja a valóság formavilágát, amennyire el tudjuk fogadni, hogy felhőket és a felhők mögül érkező fényeket látjuk, de valójában egy nagyon jó ritmusú folt és formajáték az, amit itt láthatunk. Én ezt a képet el tudom fogadni, az én véleményem szerint ez egy háromdisznós kép. Ugyanakkor Camilla rutinját, játékosságát, különlegességét, ahogy ő mindig mindent egy picit mindent meg tud bolondítani, arra próbálnám rávenni, hogy itt valamit azért be lehetett volna lógatni. Egy lufit, egy kis kalapot, vagy bármit, valamit, ami ebből a földi világunkból, ebből az őrületből, erkölcsökből, elfojtásokból táplálkozó világunkból valami innen, ebből a földi bugyorból belekukucskál az isteni csodába. Én valami ilyesmit elhelyeztem volna. (szőke)
értékelés:
Ott a felhő szélén az a sötét az az átérő napsugarak, ugye?
Nekem tetszik, csak már annyi felhőt fényképeztem hogy nem mozgat annyira, de szép. :)