Önportré (javítás)

Önportré (javítás)

Jó ez az önportré, előre mondom, megvan a lecke, de ne hagyd abba, még kérnék önportrékat. Amivel nem értek egyet, az a kártyalapot imitáló keretezés. A néző enélkül is érti, mire megy ki a fuvar, szóval ezeket az álgrafikai utalásokat a fotó gyakorta leveti magáról, én nem erőltetném, főleg nem elektronikus formában. Az más kérdés, hogy ha kiállításra dolgozik az ember, akkor hogyan adjusztálja a műveket, de itt nem erről van szó. Jó az ötlet, hogy két majdnem egyforma képet kapunk, de épp az alsón nézel a szemünkbe, ez felspannolja a nézőt, hogy keresse a miértet, miért az alsó világ az, ami szembenézésre késztet. Jó ötlet, hajrá, várjuk a képeket. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszi az értékelést. Ezért nem is akartam haladni még tovább más leckékkel, meg akartam várni, ha már "ráizgultam" erre a témára. Illetve egyedül az egészalakos készül már, van is hozzá kép, azaz nem tűntem el leckeügyileg, de ismételnem kell, és meg kell várnom a megfelelő fényviszonyokat hozzá.
De küldök önportrét is, köszi a törődést!
A kártya dolog: teljesen igazad van, hozzá téve azt is, hogy jelen kerettel és aránnyal se nem kártya se nem képeslap... Olyan nem jól sikerült, és nagyon művi... Küldök még önportrét.
Üdv István

(UI: még működik a kiemelés, ha beírom, hogy Hegyi Zsolt ?:)

Köszönöm itt is kedves figyelmeteket!

A zsugás ötlet eredeti. Gratula.

..

Jól sikerült, nagyszerű ötlet. A két fél-kép csak egyetlen apró részletben azaz a tekintetedben különbözik, ettől kerül rá a hangsúly igazán, megerősítve a mélységélesség kiemelő hatását.. A kéztartás hajszálra egyforma, és persze szépen komponált a két aranymetszési pontra a tekintet.

A kártya hangulatnak van némi misztikusra utaló érzete, amit erősít a szigorú, komoly tekintet is, és némileg a könyvek is homálya mintha rejtett tudás birtokosa lenne a fotóalany...

Ezt a misztikumot oldja picit a két nézés különbözőségéből adódó "kikacsintás" a képből.

Update: még akartam mondani: ha a kép választóvonalán a telefon alattfölött pici levegőt még hagysz jót tenne a képnek. Úgy a képarány is kártyásabb lenne, így annál zömökebb az oldalarány.

István, a lámpák nagyon hiányoznak nekem is. Ha a lakásban készítek önportrét, kiderül a végén, hogy mind sötét. Jó lenne, de nincs elég fény. Ráadásul, ha van lámpa azt is meg kell tanulni, hogyan világítsak, hogy jó legyen a kép. Vannak technikák, egy-két ledlámpával ügyesen lehet világítani. Az 50 kattintás még spórolósnak mondható, ma kb. 100 felvételt csináltam, abból 10 jobb kép lett. Dehát mit mondanak az okosok? Gyakorlat teszi a mestert. Itt lehet gyötörni az agyunkat rendesen. Remélem nem zavartam.

Mostmár megnéztétek, mostmár beszélhetek róla kicsit. Dávid nagyon közel jársz ahhoz amit éreztetni, elmesélni gondoltam. Annyi, hogy az inkább csak vágy. Azért is nézek el a felső képen. Az lennék én. És van egy fordítottam, aki a mobilt figyeli. Mindkettő félember. És amúgy szeretek kártyázni (ultizni) is... ((((Először felírtam a bal felső és jobb alsó sarokba, hogy MI, és azt a címet is adtam volna, hogy 1001 éjszaka... :) De ez már túlzás lett volna, maradt csak játéknak. ))))

Amit stúdiótechnika hiányában nem nagyon tudtam még jól megoldani, az a fényjáték. A kezem túl világos, arcomnak kellene inkább, vagy a kezemnek sem. De piszok nehéz visszatalálni ebbe a pozícióba, hiába van mellettem állványon a fényképező, nem látom, érzésre kell exponálni. Autamatikákat ki kell kapcsolni persze, mert nem a tükörképre fókuszál, hanem a mobilra. Aztán nem magamat kell ugye néznem a mobilban, hogy miként vagyok benne, hanem a fényképzőt. Olyan 50 kattintásból jött ez ki, és egy délutánból. Ha gyakorlott leszek, és jobb technikám is lesz, talán gyorsabban megy majd... Most örültem ennek is. de majd Zsolt úgyis elmondja a szakmai hiányosságokat. :)
Üdv. István

Köszönöm figyelmeteket Anita, Dávid!

Anita: Az elsőt le is akartam rögtön szedni, de itt ugye amit beküld az ember, azt elengedte... Valahol ez jelképes is.

Dávid: forgattam, nem tükröztem. Idézetedre hadd feleljek egy saját idézettel. Van egy Páros matematika c. versikém, annak egy momentuma:

és a szám egyenes
a nullától
(amely majdnem semmi
csak helyi értékemben
képződő rész)

origója körött mindent tört
a két félből hiányzó egész

(Bár ez egy szakításról szól, azért fenn is van egy szakítás...)

Az elöző szmártfonos képed ötlete is tetszett, de valahogy nem jutott eszembe sok értelmes pedig működik az asztronauta vonal is.. talán az arc életlenség tartott vissza.
Mindegy, a lényeg hogy ezt sokkal kiforrottabbnak érzem, ezzel a tükrözéssel még inkább! Látszik hogy a mai kor embere vagy, de tudás(od) alapja, a (remélhetőleg még nem elavult könyvek) háttérben látszó alapokon nyugszik, amit használsz szívesen ma is.

Ha megengedsz lejegyeznék egy nem saját gondolatot:
Az egyik fél fél. A másik nem egész. Így mindkettő fél.. és a feleknek nehéz. Boldog hogy fél, mert így félig már egész. De rettegve él mert egészen kevés..

(grat!)

Új hozzászólás