Ez egy szobor fénykép talán, bár elég érdekes a szituáció, hogy mit keres az előszobában ez a két fickó. Valószínűleg ez Arany és Petőfi barátságát jellemzi, amihez hozzátenném azt, hogy ez a barátság erősen idealizált az irodalomtörténet bizonyos szereplői által. Valószínű, ha a valóságban néztük volna meg ezt a helyzetet, akkor Arany néhányszor biztos, hogy beszólt ennek az úri fiúnak itt a jobb szélen. De én itt nem is arra vagyok felkérve, hogy irodalomtörténetileg elemezzem ezt a helyzetet. Ami a képet illeti, hát, elég szürreális, inkább így fogalmaznék, de a szürrealitáshoz meg nekem kevés. Ahhoz, hogy ez igazán szürreális lehessen, és működjön, ahhoz kellene a környezet. Mert engem nem ez a haverság érdekelne főleg ebben a megoldásban, hanem az, ahogy ez megjelenik a valóságban. Ha ez egy előszoba, akkor ott van az előszobában egyszer csak, mint egy ilyen vízió az, hogy megjelent nekem Arany és Petőfi, és akkor ez a materializálódás adhat valamilyen humoros ízt is akár az egésznek. Így most ez annyira nem erős, miközben a fények jók, plasztikus a két szobor, de a helyszín az egészet idézőjelbe teszi. Ami a barátság leckét illeti, azért én szeretném Rita, ha a saját világodból keresnél erre megoldást, tehát, én értem, hogy egy távoli körből indulunk majd el a személyes felé, de mi ebben a leckében a teljesen magunkra utaló üzeneteket keressük. Tehát próbáljunk meg a saját habitusunkból, és a saját tapasztalati helyzetünkből kiindulni, már csak azért is, mert nyilvánvaló annak is megvan az üzenet értéke, ha a barátságról én egy ilyen idealizált helyzetben próbálok véleményt mondani, de akkor ezt fejtsük ki. 1 csillag a szürrealitás miatt. (hegyi)
értékelés: