Kevéssé képileg, inkább fogalmilag gondolom, hogy tisztázni kellene ezt a leckemegoldást, mert a köldök az határozott irányú és értelmű dolog, alá-fölérendeltségi viszony, hiszen a kapcsolat egyértelmű, hogy honnan hová ered, tehát ebben az irányban kellene keresni a gondolatokat, mi az, ami ilyetén módon összeköthet, és valószínű, hogy akár ha cipő, vagy fűző is az, de a köteléknek irányának kell lennie. Az is eszembe jutott, hogy Mariann annyira ritkásan küldesz munkákat, miközben rendszeresen fotózol, hogy így mindig újra és újra neki kell futni egy közös munkálkodásnak, nehezen tudunk így egymásra építeni. Ez nem csak rád igaz, hanem mindenkire, hogy akármennyire is szabad és kötetlen ez a látszóteres-estiskolás forma, de az saját úgymond érdekünk volna, ha már szeretnénk elsajátítani dolgokat, hogy a folyamatba ne legyenek ekkora szünetek, mert akkor inkább lesz ez egy hirdetőtábla, mint önképzőkör. Kérlek, küldj gyakrabban munkákat! Ami a képet leckén kívül illeti, primernek érzem az összekötött cipőket, inkább az villan be, amikor jobb nem jutott eszembe, április elsején összekötöttem apám és nővérem cipőit, és volt nagy csetlés-botlás reggel induláskor - mérsékelten vicces, de hát akkor erre futotta tőlem. Ezt azért írom, mert a kép mivel kiragadott örökkévaló, ezért mindig ráerősít a gesztusokra, befagyasztja őket és így önerejüknél több jelentést és súlyt kapnak, már ha tudnak, és ezért vet le minden közhelyet magáról a fotó, mert a kép kíméletlenül felerősíti azokat is. Kérlek, dolgozzunk, mert a máshová feltett képeiden látom, hogy igencsak volna értelme. (hegyi)