Szeretjük ezt a képet, mert olyan feris. Olyan jó, hogy a Feri meri vállalni ezt. Féner Tamásról kell beszéljünk, aki szintén használja ezt a döntött horizontot, és annyit kell itt ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy Féner rafinált, mert bár a nézőt megzavarja a döntéssel, de ezáltal létrehoz egy új értelmezést, a tér új látásmódját, egy új kompozíciót, amiben a kép valódi elemei új értelmezést kapnak és formai jegyeik alapján határozza meg, mit merre és meddig dönt a képen. Ez azt jelenti, hogy a döntés határait a kép belső újrafogalmazása határozza meg, tehát nem önkényes és esetleges. Itt most maga a horizont döntés egy választás, de nem vagyunk benne biztosak, hogy mivé akart formálódni az új képrend. Ez a megoldás akkor működik, ha miután elvetettük a horizontot, mint irányt, magunkban eldöntjük azt is, hogy mit emelünk a heyébe viszonyítási alapként. (szőke)
értékelés:
ha ők ketten sétálnak a fák rájukhajolnak és felisszák nyomaikat...
Az amit a Dénes mond nagyon eredeti!
Amit a Tamás mond...jó megfigyelőképességre vall.
Amit a Gábor mond félelemre ad okot...Ő is fél, hogy odanyomják a fák, nézés közben ;)
Amit én mondok: -mégiscsak jobb lett volna a képed, ha "naccsagos" ölel egy fát és akkor legalább egyszerre "borulnak".