Olvas(ó)

A képen egy korunkra nagyon is jellemző új tárgyat látunk, és ez egy elektronikus könyvolvasó. Ha megfigyeljük a kép üzenetét, azokat a jeleket, amiket azonosítani tudunk, akkor több síkon, több szálon tudunk elindulni Eszter megismerésében. Kompozíciós szempontból a főszereplő az Amazon Kindle nevű kütyü. Ez önmagában is jelez egy irányt: ezt az embert érdekli a technika, hiszen ha csak az olvasó ember mivoltomat szeretném mutatni, akkor előveszek a könyvespolcról egy könyvet, és azzal mutatom meg magam. Eszter döntése az, hogy szakít ezzel a hagyománnyal, nem egy tradicionális könyvet mutat nekünk, hanem annak egy elektronikus formáját. Olvasható a könyv, amit mutat: ez egy sci-fi írás, méghozzá nem egy mai darab, Asimov ezt az írást elég régen írta, legalább 50 éve. Ez is egy fontos üzenet, hogy mi az, amit ő jelképként küld, mert behozhatott volna más olvasnivalót is. Azért is jelképnek gondolom ezt, mert nem a könyv belső oldalairól valamelyiket mutatja, hanem a nyitó oldalát ennek a kötetnek. Szerintem ez is, mintegy plakátként üzen nekünk. A környezetet kell a következő lépcsőben megfigyelnünk. Ez a környezet egy párna, amin egy elefánt látható, és bár játékosnak gondolnám ezt az egészet, de mégis felnőttes világot mutat. Ez nem egy gyermeki ábrázolás, hanem ahogy a felnőtt nagyon is korrektül megfigyeli az elefántot. Színvilága és motívumvilága is a felnőtt megközelítése. Utolsóként mondom a kezet, Eszter kezét, aminek a tartása az, ami számít, és fontos, hogy nem használat közben mutatja ezt az eszközt, tehát nem megmarkolja, fogja a kezében, és olvas, hanem egy picit támasztja, de sokkal inkább szeretettel, mintegy simogatja az oldalát ennek a kis eszköznek. Ebben is van szerintem sok érzelmi szál, mert az ember mindig viszonyul valahogy a tárgyaihoz. Hol dühvel, mert akadályozza a mozgásban, hol szeretettel, mert egy régóta vágyott álom beteljesüléséről szól. Én itt most ezt az utóbbit érzékelem. Ha összefoglalhatnám azokat, amiket eddig elmondtam, akkor azt mondanám, hogy az első leckét mutatja be Eszter egy jó kompozícióval, emellett az üzenetnek az is fontos része, hogy ehhez a tárgyhoz ő érzelmileg is viszonyul. Nem ad hoc jelleggel elővett valamit, hogy na akkor megoldom az első leckét, ráteszem valamelyik testrészemet, és kész, hanem elgondolkodott azon, hogy milyen cselekvés az, amit szeretne nekünk megmutatni. Ez egy szabadidős cselekvés, tehát nem a munka frontjáról küldött üzenetet, hanem azt szeretné nekünk elmondani, hogy mivel tölti azt az időt, amit magával tölthet. Ebben látszik egy olyan irány is, ami az önbecsülésről szól, hogy rendezett a környezetem, hogy rendezett a kezem, rendezettek a viszonyaim, nyugalmas hangulatot teremtek magam körül, amikor elkezdek olvasni. Nem a kissámlin ülök, és nem is valami könyvtári gyűrött könyvet szorongatok, hanem a legújabb technikai megoldást használom. Én ezt egy jó iránynak gondolom, megvan rá a három csillag. Annyit tennék hozzá Eszternek segítségként, hogy talán ha az egész eszközt egy hajszálnyival följebb tolja a párnán, akkor többet kaphatnánk a kezéből, mert most ott van a hüvelyujjnál a vágás, ami nekem egy picit fájdalmas. A formákra kell figyelni. Ahogy ügyelt arra, hogy az elefántnak a háta ne legyen levágva a képen, így arra is kellett volna ügyelni, hogy a saját keze teljes formájában megjelenhessen. Ebben még van egy lényeges jelzés: ha megfigyelitek, akkor a képnek talán ha 1/6-át - 1/8-át teszi ki a kéz. Minden egyéb más fontosabbnak tűnik. Ez arra is jellemző lehet, hogy az ember a térből mennyit hasít ki magának a saját kényelmére. Vannak emberek, akik szeretnek elfeküdni a kanapén, és mindent, ami őket körülveszi, olyannak tekintenek, ami az ő kényelmüket szolgálják, miközben vannak olyanok, akik elkucorognak egy kis fotelben, egy csendes sarokban, és a világ többi része nincs úgymond a hatalmuk alatt. Én ezt is egy iránynak gondolom, majd Eszter elmondja, hogy ez a fajta elemzés mennyire tükrözi a valóságot, de ebből a képből nekem ez jön le. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszönöm az elemzést (és a kompozíciós tanácsot). Igen, ez vagyok én. Örülök, hogy ennyi mindent észrevettél (belőlem).

GG, köszönöm! Ezt az esszét nem ismertem, így csak "megérzésből" adtam a címet. Most, hogy olvastam, már találónak is tartom a címadást. :)

Az egy nagyon jó esszé! :-)

Hát ha még könyv forma, akkor oké, tudok mit kezdeni vele, de a palatábla tőlem korban messze van :)

Zsolt, az enyém egy könyvformán nyíló bőrtokban lakik, és így teljesen könyvként fogom. Amíg csupaszka volt, addig alul két kézzel fogtam és az ujjakra támaszkodott.

Asimovnak (naná hogy pont nek) van egy remek esszéje erről. Ha minden igaz itt van a könyv, amiben megjelent: http://href.hu/x/ectd .
"Az ősi és felülmúlhatatlan” c. esszére gondolok. De a többit is nagyon tudom ajánlani.

Hát nekem nem volt ilyenem, ahogy iPad-em se, és ahogy érzem, nem is lesz - épp ez a bajom, hogy hogyan kell ezeket fogni, mert valahogy egyfajta fogáshoz kicsik, máshogy meg nagyok, szóval nem tudom, van ennek kialakult fogáskultúrája?

Éljen a Kindle, éljen Asimov! :-)

A könyves képem készítésekor én is morfondíroztam egy Kindle-s képen, de valahogy sehogy sem tudtam úgy áthozni az olvasás szeretetének érzetét, mint egy igazi könyvvel, így lemondtam róla. Valahogy mindig sima tárgyfotó lett belőle. Itt is azt érzem, hogy van a Kindle, van a párna, van a kezed, és nemigazán jönnek össze, a kéztartás túl mesterkéltnek hat - te így fogod netán a Kindlét? - és emiatt nem kapcsolódik össze a(z e-)könyvvel.

Új hozzászólás