Önportré

Egyik nap megfigyeltem, hogy mikor már közeledik a naplemente, a nap pont úgy süt be a lakás ablakán hogy a redőnyön átsütve rávetíti a redőny árnyékát a szekrény falára. Mikor én ezt észrevettem azonnal megragadtam a fényképezőm és csináltam magamról egy önportrét ezzel a nem mindennapos megvilágítással, íme az eredmény.

Áron, üdv a Téren, örülök, hogy a pályázat okán köztünk vagy, mert ez a kép egy igen jó és határozott dolog, nem csak amiatt, mert találtál egy izgalmas fényjátékot, persze ez is számít, de a tekintet, a tartás, a gesztus maga is erős, határozott, összeszedett, tudatos. Kifejezetten szeretem ezt a fajta attitűdöt. Szóval várnám a folytatást, a képeid, gyere - elnézést, hogy eddig késtem az elemzéssel. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Szia Áron! Szeretnénk ezt a fotódat kölcsönvenni a jan. 4-i GórCső - Régi idők mozija adásunkhoz, amit itt, a Látszótér Rádióban hallgathatsz meg este 8 órától. A műsor témája a német expresszionista filmművészet ikonikus alkotása, a "Das Cabinet des Dr Caligari" lesz. Gyere, és hallgasd velünk, ha van kedved, hozzá is szólhatsz a cseten a műsor közben.

Szia Áron, üdv a Téren! Nagyon jó az észrevételed, különlegessé teszi a redőny árnyéka a portrédat. A rácsozatnak, még vetítve is, többféle pszichológiai hatása van. Egyrészt adja a ritmizálást, másrészt hordoz egy bezártság-elzártság érzetet is tudat alatt. Az egészet tekintve hordoz nekem a fotód egy olyan érzést, mintha egy filmkockát (film jelenetet) látnék. Ez jó, mert sztorija van, túlmutat maga formai eszköztárán.

Új hozzászólás