Örök pillanat

A mozgás áttételesen van jelen ezen a képen. Egyrészt nagyon dinamikus az a szobor, amit látunk, mint egy szabadság szimbólum, másrészt az a pár, aki a szobor talapzatán áll valamilyen testkommunikációban van, ők is nagyon izgalmas mozdulatokban vannak benne. A kettő viszonya, a szobor és az ember, a kettő elhelyezése az, ami még inkább létrehozza a mozgalmasságot. Én el tudom fogadni ezt a Mozgás leckére. Nagyon izgalmas az a kompozíció, ahogy a teret rendezte Gergő. Az, hogy ekkora teret hagy a kép bal oldalán, amerre mozdulunk, amerre ez a szobor is néz, az, hogy sziluettekkel dolgozik, de mégsem csak sziluettek vannak, hanem a plaszticitás, a térbeliség érzékelhető a képen, ezek nagyon fontos ügyek. Érdekes, nagyon jó az a párhuzam, ami a szobor mozdulata, és az alakok mozdulatai között vannak. Egészen jól kiegészíti egymást ez a két történet, nagyon dinamikus, nagyon tetszik a dolog. Talán a kép fölső részéből egy ujjnyit én vágtam volna. Addig, amíg a kép bal oldala felé nagyon is jól értelmezhető az, hogy miért kellett ekkora teret hagyni tömegelhelyezés miatt, ez a fönti résznél nem annyira igaz. Ha egy ujjnyit onnan levágunk, akkor még feszesebb, dinamikusabb lesz a kompozíció. Egy kis hiba a belógó fa forma, túl sok mindent nem lehet kezdeni vele, ez van. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Jól van, na.. bocsánat.. nekem ez "jött át" képböl.. mondtam, hogy nem értek hozzá..

De miért kéne ennek a képnek a magányról szólnia? A szobor dinamikája, a két alak feszültsége ellene szól, hogy magányról lenne szó, az örök pillanat épp a küzdés maga.

Nekem az örök magány megtestesülése egy kevésbé mozgalmas és extrovertált szobor lenne, és azt várnám, hogy ha tényleg erről van szó, az emberek képszerűbben legyenek múlandóak, képszerűbben ne legyenek összekötve a szoborral. A kép technikailag nem rossz (bár a felhők még mindig zavarnak, de a sötét tömegek érzékeny tónusai és az egyensúlyuk, azaz a kompozícó tetszik), de a mondanivalója nekem nem jön át továbbra sem.

Igenis értettem, kedves Ágnes! :D
De azért várjuk ki, mit szól hozzá az alkotó.

Még hogy nem értesz hozzá!!! így kell ezt csinálni, kedves Adél Zoé!

(..nem értek hozzá..)
Talán pont annyi közük van a szoborhoz, mint bármi máshoz a világon.
Az "Örök pillanat" - nekem a szobor magánya. És ez az, ami örök. Az a két alak most még ott van, aztán már nem lesz, az emberek jönnek mennek, "a viz szalad, de a kö marad. a kö marad" Kitárt karokkal mégha töredék is és lobogva hagyva hogy "üvöltsön a szél tomboljon a vihar". Nem mint ellenszegülve, csak nyugodtan, megbékélten. És télleg nagyon jó az üres ég. Ha Ágnes nem irja, igy konkrétan meg sem fogalmazódik bennem, de megemlíti és "ahha télleg, ez az.." Meg azért is, mert igy még picibbnek tünnek az emberek és egy jó hangsúlyt kap a szobor pluszban még amellé mintha hátulról direktben refizve lenne. Ez egy nagyon nehéz hangulat (szerintem), de nagyon csendesen, finoman van tálalva (mintegy hogyan közöljük a rossz hirt a hozzátartozókkal - semmi kéztördelés, csak megértö tekintet). De a Múlandóság már csak ilyen.

Én nem nagyon értem, mit csinál az a két ember és mi közük a szoborhoz. Az sem egyértelmű nekem, hogy most a felhők a háttérben megmutatásra kerülnek-e vagy sem. Én például azért nem írok mert egyszerűen nem jön át.

Nem tudom, hogy ehhez a képhez vajon nem mernek az emberek hozzászólni, mert annyira jó, vagy mi van? :)
Nekem is sok idő kellett, amíg ezt ideírtam, de sokszor megnéztem. Jók a formák, és kell az üres tér is, mert legalább van tere a mozgásnak. 3 csillag.

Új hozzászólás