Köszönjük a csapatoknak, a támogatóknak és a szervezőknek a finom ebédeket! Jövőre veletek ugyanitt!

Olyannyira lehelletszerű ez a párás pohár, talán pezsgővel, hogy az is felmerült bennem, hogy a kőfalra helyezett pohár egyáltalán ezen a képen van-e, vagy egy motázseljárással került rá. Ez a kép is a 60-as évek képeslapstílusában készült el, a karácsonyi-szilveszteri lapok szokásos helyzetei. Gondolom, hogy a pohár ott lehet ezen a kőfalon, és ha ez ebben a térben jelent meg, akkor az egy olyan izgalmas dolog, olyan szinten válik le a háttér életlenségéről, Tisza Sanyi éppen belépő alakjáról, a vöröskeresztesek éppen dolgozó kis csapatáról, hogy itt is értelmezési problémákat érzek, azt a szürrealizmust, amit a deres vagy párás pohár gyöngyöző felületein létrejönnek, azt vagy meg kellene erősíteni fénytanilag, hogy még jobban váljon le erről a szocio-környezetről, ami a háttérben van, vagy a kettőt egy olyan helyzetben kellett volna fotózni, ami jelzi, hogy ezek egy térben vannak. Most igazából két üzenete van ennek a képnek, kettészakad, egy ilyen álomszerű pezsgősbuborékos pohárra, és a háttérben egy tapétaszerű, de önmagában jelentéktelen eseményre. Csak azoknak értelmezhető a háttér, akik konkrétan tudják, hogy kik lehetnek azok a személyek, akik ott dolgoznak. Önmagában, aki nem volt ott, annak nem biztos, hogy ez a kép üzenni tud, és ugyan ez csak szorgalmi, de a szorgalmikat is ugyanolyan komolyan kellene venni, mint a házi feladatokat. (szőke)