Fehér László után (nagyon) szabadon.
(Petrov-Vodkin A vörös ló fürdetése c. képe felhasználásával.)
Megfogtál, Tamás, mert én most itt nem tudom, hogy mi az, amit látok. Persze, értem én, hogy itt van a ló, és itt vannak a nézők, és tényleg a Fehér Lacira hajaz az a képrész. Én ezt értem, csak azt nem tudom, hogy ez most hogyan van. Azt nem tudom, hogy ezt mennyire tekinthetem fotográfiának, vagy fotós megoldásnak. Ha nagyvonalú vagyok, és ettől eltekintek, akkor azt mondom, hogy ez három csillag, mert a kompozíció rendben van, jó a geg, jó a megoldás, szerintem ez egyébként egy nagyon jó, és nagyon izgalmas kép azzal együtt, hogy levágtam a ló fülét meg a lábát is. Amikor az ember kiállításon van, akkor ez bizony ennyire szubiektív. Őt mondjuk megragadja a nagy vörös ló, meg a rajta ülő fickónak a nyúlánk teste, és ennyi marad meg az emlékezetében is, a ló füle már nem biztos. Szóval ez rendben van, csak most nem tudom, hogy itt most mi történik. Az meglep, hogy nem nagyon szóltatok hozzá, lehet, hogy ti se értitek, de akkor meg kell kérdezni. Kicsit bártabban tessék kérdezni egymástól, tessék kommunikálni. Három csillag, de várom a megoldást. (hegyi)
értékelés:
Zsolt, először is köszönöm, hogy elemezted, mert abban igazad van, hogy ez igen kevéssé fotografikus. A két fiút ugyan , én fényképeztem, méghozzá egy kiállításon, amint egy képet néztek. Fotografikus mivoltukban azonban, nem illeszkedtek volna a festményhez, plusz a Fehér László hatása. A lóról: Amit itt látsz, az a teljes festmény, mindaz ami lemaradt, a Petrov-Vodkin "bűne". Ez a kép nekem, mondjuk a rácsodálkozásról szó, tovább nem elemezném.