Összecsúszások Nr3.

Valami mocorog, jó irányba megy ez az egész. Én értem is, hogy nagyjából mi az, ami vizuálisan izgat ebben a fajta kollázs technikában, amit itt alkalmazol. Csak a kivitelezésben van egy pici iskolásság. Ha alkalmazok egy kollázs technikát, akkor azt nem kell félni alkalmazni, az a technika látszódhat nyugodtan, mint ahogy régen ollóval csináltuk, például az egyik szereplőt belevágtuk a másik történetbe, és a kontextus megváltoztatásával elindult egy újabb kis novella. Ezt bátran kell megcsinálni, itt túlságosan szabályosan, szépen van vágva az a modell, túlságosan precízen van bekomponálva oda, hol van, és ettől veszti el a néző azt a bizonyosságát, hogy ez a kép most miről is akar szólni, merre is akar haladni ez a szekér. A lényeg az, hogy ezek a technikák még a digitális kor előtt született technikák. A digitális technika megint más dolgot tud számunkra megmutatni, mást enged meg. A valódiságát, a határozottságát, az ütősségét, az erejét veszi el az, ha ez a digitális technika eluralja ezt a kézműves metódust. Ezt most nem tudom ennél jobban mondani: francba a digitálissal, akkor csináld meg a kezeddel, ollóval, és csinálj róla egy reprót. Eszembe jut most erről a Monty Python, ők használták ezt a szkeccsek között átvezetésként, vagy könyvborítónak, vagy főcímhez, hogy kollázs technikával bizonyos szereplőket mozgattak térben, és más szereplőkhöz helyezték be őket, ezzel vicces irányt vett a mondanivaló. Azért ez jut eszembe, mert önmagában ez a halszem-optikával készülő háttér sem biztos, hogy azzal készült, lehet, hogy már ezt is eleve fotosoppal hoztad létre. Aztán van egy néni, akire megint úgy érzem, hogy rá lett téve egy fotosop effekt, attól lett ennyire erősen raszteres. Ebből az egyik is elég lenne. Ha összerakom ezt a tojásformát, akkor ehhez már kevésbé precízen kellene betenni ezt a nőt, aki talán szedi a szemöldökét, vagy mit csinál, és akkor erősödne ez a hatás. Így most olyan, hogy elviszi arra a határra, hogy az ember elkezd gondokodni, hogy akkor most mi történt, hogy ez a nő ott állt? Elkezd dadogni a néző, és nem érti. Ezt a technikát csak határozottan, a technikából adódó hibákkal és esetlegességekkel együtt érdemes használni. (hegyi)

Hozzászólások

Akkor valóban azt a formát kell megtalálnod, ami közel visz a megoldáshoz, és tükrözi, amit szeretnél. A fejedbe nem látok bele, szóval a megoldás, hogy próbálkozz.

Köszönöm az elemzést. Sajnos, az derül ki belőle, hogy rossz úton járok. Teljesen igazad van, ez kollázs, de annak sem jó. Ami nem csoda, mert én nem kollázst szeretnék csinálni. Hogy mit, az persze nem világos. A fejemben, bizonyos dolgok összekapcsolódnak, ezeknek keresek formát.

köszönöm a gyors válaszokat. :D :D
Tamás: érdekes próbálkozások

Van halszem objektívem, bár nem 180 fokos. Készülhetett volna a kép úgy is, ahogy Gábor leírja.
De ez kicsit másképpen. A háttér képet egy Photoshop szűrővel alakítottam át, kordináták, vagy mi a neve. A többi, ahogy Gábor írja.
Ebben a sorozatban azt próbálgatom, hogy különböző stílusú képelemek, vegyíthetőek-e működőképesen.

Nem én csináltam, úgyhogy csak tippelek:
Ez nem egy kép, hanem legalább kettő.
A háttér, a fákkal készülhet úgy, hogy van egy frankó halszem objektívje a készítőnek, leteszi a földre a gépet és egy képpel teljes 180 fokos félgömböt fotóz. Vagy készülhet úgy, hogy közönséges objektívvel körbefotóz, aztán egy speciális programmal összeragastja a képeket. Ennek az eredménye, akár így, akár úhgy készült, egy kör alakú kép. Ezt utána még programmal összenyomta, hogy ilyen rojás legyen.
A néni az előtérben külön kép, lefotózta, kivágta, megraszterezte és aztán betette a másik elé.
Aztán ha nem így, akkor majd az alkotó kijavít.

Nekem sokkal többet érne a kép, ha a modell a háttérrel egy képben készült volna. De hát csak nekem.

én még igen kezdő "fotós" vagyok, ezért bocs ha butát kérdezek: hogyan készül egy ilyen kép?

Új hozzászólás