naeztmárértemcsaba...köszönöm

Az első sorban (és elsősorban) a bemutatkozásodra reagáltam. "ejha" - ennyire futotta, elállt a szavam.
Később András szomorú-vidám felvetésére támadt gondolataimat írtam össze kuszán, veszteséggel tömörítve. Az esszencia valami olyasmi volt, hogy valóban olyanok vagyunk, mint az állunk. Ha nevetünk, szájunk kitárt karokat ábrázol az állcsúcs mint fej előtt. Magunkhoz öleljük a világot, együtt létezünk vele, s feltételezzük, hogy az tud jókedvünkről. Nem akarjuk neki elmesélni azt, amit közösen élünk meg. A szomorúság az áll felé görbülő szájjal a bezárkózás, elszigeteltség piktogramja lehetne, egyedül vagyunk benne, a bennünk élő közlési vágy felerősödik, és megszületik a kép, legyen álló vagy mozgó, néma vagy szöveggel, hangokkal megtámogatott. Ebben látom a borús képek többségének okát.
Persze lehet prózaibb is - negatív érzést könnyebb hatásosan átadni, mint örömöt és boldogságot.
Kérem kapcsolja ki.

BoccsCsaba de ezt itt nehezen értelmezem...?? Ez a film a Napkirályról szól aki keveri a szezont a fazonnal ezért cvekkedli helyet káposztásnokedlit kap a szakácstól ami szomorú kőzléskésztetést termékel...vagymi?

ejha

Az állam én vagyok, mondta, de nem arcának alsó szegletére gondolt. Pedig az áll szemszögéből a legörbülő száj befelé fordul, ahogy a szomorú alkotó. A nevető száj pedig kinyílik, mint világot ölelő karok. A nevetést mással éli meg, a szomorúság viszont saját, ezért jelenhet meg késztetés a közlésre.

a magam részéről igyekszem majd erre a szomorúság-öröm dologra válaszolni ha tudokvideón...annak idején mikor szófilmeket (vers?) vázoltam akkor egy idő után ugyanezzel szembesültem visszaolvasva őket illetve a reakciókat és tényleg bár hidd el rengeteget vigyorgunk valahogy arról tényleg elfelejtek mesélni

kössz Viktor :)

Kedves Dénes!
Végre most vagyok egy olyan gép előtt, amelyik "beszégetni is tud"...
Remélem emlékszel még a Kincskereső kisködmönre...
...KINCS!!
Köszönöm!

Mircea Eliade azt írja h. az un. "arcahaikus" ember minden történetben (rítusban) a teremtés játsza újra részvéve abban illetve így megerősítve azt...valahogy én is így vagyok hogy viszonylag kevés kérdés foglalkoztat igazán így gyakorlatilag én is szinte mindig ugyanazt mesélem hol így hol úgy..ettől lehet a dolog prófétikus unalmas manipulatív stb....de Márti amit írtál nagyon szép...nem is reméltem hogy ilyen szép virágot bont ez a magvacska...kössz....Tamás erre a pont ilyennek ismertelek megre meg kell innunk egy pohár bort :)...vótak valami görögök (peripatetikusok? magyarul tudom: sétálva tanítók) akik csak rámutattak a dolgokra...íme.. szerintük ez az egyetlen igazi közlési forma....Lacipapa a manipuláció nállam szakmai ártalom :)nem tartom magam művésznek nállam az alkotás úgy jön megy mint a macska de ha elkap az már sacrális állapot így inkább egyfajta vallásgyakorlás....hu...Mártíííííííí miket hozol ki belőlem egy mondattal

Dénes, érdekeseket mondasz. Most például, hogy mi magunk vagyunk (illetve mindenki egyenként és egymagában is) az üzenet, a hír, az evangélium.
Már máskor is gondoltam rá, hogy kicsit olyan vagy, mint egy titkos próféta, most is csak erre tudok.

jó kis portré, pont ilyennek ismertelek meg :)

Nagy manipulátor vagy Dénes, jók az ötleteid, de ezt nem Neked mondom, mert Te úgy is tudod. Kár, hogy az "S" betüt elszúrtad, biztosan nem volt kéznél tükör. Igazi művész lélek vagy, gratulálok.