Őszi nézgelődés

Üdv Tibor az Estiskolán. A lecke szempontjából szimpatikus ez a láb üzenet, de én mégis kapaszkodnék a kép szövegi üzenetéhez és azt hiszem itt van valahol válasz arra, miért azt látunk, amit látunk. Tiborról is van üzenet, látjuk a tornacipőjét, de nem véletlenül keringek a nézgelődés szó körül, mert azt érzem hiánynak, hogy mintha a kamera az alkotó kezében, miközben ő hátradől, hirtelen magától megnyomódott volna. Ez így egy spontán képnek tűnik, ahogy például korábban a polaroid géppel készített fotók voltak, aminél az ember örült annak, hogy a gép azonnal előhívja a képet, így sok meggondolatlan exponálás is történt, ami aztán később megmaradt, mint dokumentum szelet, de erőteljes kompozíciós rendet nem hordozott. Itt talán a betonlapokon a falomboknál lehet az élesség, látok egy öntött kandellábert, ami benn is van és ki is maradt, ezt érzem a fán is, aminek a lombjai a földön hevernek, és azt érzem, hogy nincs eldöntve, hogy azon kívül, hogy egy perspektivikus önképet látunk, mit mutasson a fotó, mi történik a kép többi részén. Így a kép megmarad egy spontán dokumentum szintjén. Annyi tanács, hogy fontos eldönteni az expozíció előtt, hogy az ember mit akar fényképezni. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Kösz a hozzászólást! Igen, sajnos a cipőmből hiányzik... Hát sem utcaseprő és nem is turista :)

De az is lehet, hogy csak simán lemarad a csoportból, mert nem érdekli a Bazilika belülről :)

Alul még hagytam volna egy kicsivel többet a képből, hogy szép ívesen fejeződjön be a cipőd. Így belevágva elég fura. Az a levélkupac nagyon tetszik ott középen. Kicsit olyam érzésem van mintha egy clean-manager lennél. (utcaseprő féle) ás azt mondod magadban: "Na én most beleszarok az egészbe, leültem ide azt a szart meg majd elfújja a szél!" :)

Új hozzászólás