Munkák | Látszótér

Szűrés

Kerék-párok
Mozgás? Nyugalom?

A kép elsősorban a tér kapcsolódásával foglalkozik az élesség meghatározásával, ami a biciklin van, az autók elrajzolt fátyolszerű formái adnak hátteret és így az idő is belekerül az üzenetbe. Ha az első síkot és a távolabb lévő gyors mozgású hátsó síkot nézzük, akkor ezen kívül megint csak formában és folthatásban kell gondolkodni. A kerékpár rajzos megjelenítésének párja az elmosódott autó, ami a kerékpár vöröseit lökik felénk. Ha azonban lehetőség lett volna arra, hogy a fényképész kivárjon, akkor érdemes lett volna azzal játszani, hogy a háttérben megjelenő autó még jobban tolódjon el jobbra és nem biztos, hogy a szürke autó megfelelő szín, egy sárga vagy más színű kocsi jobbat tett volna a kompozícióval. Mivel a kerékpár állt, így kivárással választható lett volna olyan pillanat, amikor az autó előbbre jár és jobban kontrasztot ad a kerékpárnak. Egy másik dolog, hogy a kamera helyének megválasztásánál is érzünk kis problémát, mert a jobb oldali oszlop megakasztja a mozgást, nem kellene már a képen szerepelnie. Tehát a meglátás jó, a helyzetből több is kihozható lenne. (szőke)
értékelés:

Rózsák
Szépség, nyugalom, mulandóság

Megadjuk a három disznót, de ha a kamerát picit mozdítod, akkor a rózsák és az árnyékuk nem ér össze, mert az, ahol most összeérnek, az nagyon zavaros. Ha élesebb lehetne az árnyék, akkor még azt is meg lehetne próbálni, hogy a fő tárgyakról az élességet elviszed az árnyékra, mintegy a hangsúlyt áthelyezve ezzel. (szőke)
értékelés:

BUÉK 2008, BUÉK Estiskolások!

Köszönjük szépen a jókívánságot. Ha a képet elemezzük, annyit el kell mondanunk, hogy a tárgyak plasztikussá tétele miatt ennyire nem szabad keményen világítani, a vetett árnyék zavaró, ugyanakkor a tárgyak lapossá, két dimenzióssá válnak általa. (szőke)

Camden Market
A camdeni piac ahol olcsón ettem forró kínait. Közben meg szólt valami reggae.
Camden Lock
Camden csatorna

Kedves Tibor, szorgalmira egy disznó jár, a képekről mint válogatás az esetlegesség jut eszünkbe, hogy épp ezt a kettőt mutattad, aminek semmi köze egymáshoz. Az első kép akkor lenne izgalmas, ha szűkre vetted volna, vagyis ha a kis lacikonyha hangulata, atmoszférája átérezhető lenne. Így most nem az. A második kép akárhol lehetne a világban, semmi jellegzetes nincs benne, ami utalna arra, hogy hol - hol is? - készült a kép. (szőke)
értékelés:

Kézsugarak
Fotózom és közben ismerkedek a fénnyel. Barátkozunk egymással.

Bár ez egy házi feladatra érkezett képpár, de akár mint az estiklopédia ma még nem létező világítással foglalkozó fejezetének egyfajta illusztrációjaként is felfogható lenne, ahol az egy fényforrásból érkező megvilágítással játszik az alkotó. Azért összetett és trükkös ez az alsó kép, mert miközben látszólagosan a fényforrást egy összetett formával, a kézzel letakarva árnyék ritmusokat hoz létre, mint karmokat, és ettől félelmetes és expresszív lesz, egy másik trükköt is alkalmaz az alkotó, mert a kézzel letakart fény reflexeket is létrehoz az arc tekintetében, ami nem a fényforrásból származik, hanem a mögötte lévő felület visszareflektálásából. Tehát látszólagosan egy fényforrásból kapjuk a fényt, de a fotós tapasztalatával egy összetettebb, kreatívabb képet hoz létre. Ez tehát az alsó képre vonatkozik.
A pedellus felvetette, hogy nem érti, hogy a két kép miért összekapcsolt formában jelentkezik, és igazából én is hajlok erre, mivel a felső kép egy, bár hasonló logikai játékon alapuló, de fekete fehér kép, én külön értelmezném őket, azt kell, hogy mondjam, hogy mivel össze van kapcsolva a két dolog, bátorítanám az alkotót, hogy az alsó kép önmagában is megél, a fölső kép pedig nem annyira összetett üzenet, bár értékelhető önmagában is, de így, együtt, egy keretbe összefogva inkább gyengítik egymás hatását, mint kiegészítenék azt.
Felvetődött, hogy ha külön értékeljük a két képet, akkor a felső kép két disznós, az alsó három, de a pedellus azt mondta, és be kell látom, igaza van, hogy korábban volt már hasonló képpár beküldés, és ha ott egyben osztottuk a disznajainkat, akkor itt se tehetünk másképp, tehát végülis három disznó. (szőke)
értékelés:

Sötét szobában egy szál gyufával. Az ujjam pedig majdnem odaégett.

A képet én 3 disznósnak ítélem. Ez a játékrendszer is nagy múlttal rendelkezik az Estiskolán, és jó dolog ezzel kísérletezni, érdemes lenne még annyit kipróbálni, hogy az alkotó variációkat készít. Most a szem a fényt figyeli, ebből lehet a variáció, hogy belenéz a kamerába, ránk néz, vagy oldalt. Jó a beállítás, és az érdekes, hogy semmi más fényt, reflexet nem használ a készítő, csak a gyufa lángját, ami szinte szétrobbantja az ujjak körüli részleteket. Ugyanez a fény szórta be alsó megvilágításban az arcot is. Ezt azt a technikai kérdést veti föl, hogy az ujjak fénye, a kiégett fények és az arcok sötétje mennyire részletgazdagok, és hogy expozíciós idő növelésével lehetne-e, hogy picit több részlet legyen a tónusokban. De lehet akár a láng mozgatásával is kísérletezni, hogy az arc dramatikussága és expresszivitása is jelentkezzen, vagy akár rajzolni a fénnyel. Van aki ezt fényfestészetnek hívja. Jó dolgokat vet föl ez a kép, és azért három disznó, hogy Tibor elkezdjen kísérletezni. Jó az irány, érdemes folytatni. (szőke)
értékelés:

Őszi nézgelődés

Üdv Tibor az Estiskolán. A lecke szempontjából szimpatikus ez a láb üzenet, de én mégis kapaszkodnék a kép szövegi üzenetéhez és azt hiszem itt van valahol válasz arra, miért azt látunk, amit látunk. Tiborról is van üzenet, látjuk a tornacipőjét, de nem véletlenül keringek a nézgelődés szó körül, mert azt érzem hiánynak, hogy mintha a kamera az alkotó kezében, miközben ő hátradől, hirtelen magától megnyomódott volna. Ez így egy spontán képnek tűnik, ahogy például korábban a polaroid géppel készített fotók voltak, aminél az ember örült annak, hogy a gép azonnal előhívja a képet, így sok meggondolatlan exponálás is történt, ami aztán később megmaradt, mint dokumentum szelet, de erőteljes kompozíciós rendet nem hordozott. Itt talán a betonlapokon a falomboknál lehet az élesség, látok egy öntött kandellábert, ami benn is van és ki is maradt, ezt érzem a fán is, aminek a lombjai a földön hevernek, és azt érzem, hogy nincs eldöntve, hogy azon kívül, hogy egy perspektivikus önképet látunk, mit mutasson a fotó, mi történik a kép többi részén. Így a kép megmarad egy spontán dokumentum szintjén. Annyi tanács, hogy fontos eldönteni az expozíció előtt, hogy az ember mit akar fényképezni. (szőke)
értékelés: