Kilencedik hónapban
de nem abban ;-),
egy másikban,
költök a szobában.

Kint süt a Nap még,
de már borul az ég.
Mi jut eszebe még?
Ki tudja, csak az ég.

Hull a falevél,
hulla falevél,
többé már nem fél,
mivel már nem él.

Leérvén már sárga,
nincsen rajta mázga:
játszmáit lerázta,
siratja a fa ága.

Ilyenkor van újbor,
Vigadjunk hát újból!
Igyunk a jó borból,
Elég volt a gondból!

Befejezem versem hát,
megyek a szőllőn át,
ahol a prés eddig állt,
mindenki emeli poharát.