Ilyet se hallottam még hogy tükrözni kell, nálam is előfordult h "idegenebb" volt az arc. Feltétlen ki fogom próbálni ezt a dolgot, köszi a tippet!

Én sem hiszem, hogy sikerül nekem bármikor is. De ettől még jólesik az összegzésed a nyugodt önmeghatározásban, köszönöm! Azt viszont el tudom mondani, hogy itt mire figyeltem, mert csak arra, hogy ne figyeljek semmire...

Au, tükrözd a képet horizontálisan, és máris jobb lesz, nők szokták panaszolni, hogy de ez nem is én vagyok, és ha megtükrözöd, máris megnyugszanak, mert ők azt látják a tükörben, nem ezt.

Ez jó kép, jó portré szerintem. És valahol irigylem, vagy nem is tudom mi lenne erre a helyes kifejezés. Én is próbaltam magamról képet készíteni, nem alkotásként, hanem csak használatra, pl. Linkedinre. Valahogy nem az az ember nézett vissza, akit én tudok. És nem az, hogy az ember a tükörbe nézve valahogy megrémül attól, hogy sehol sem látja azt a dallamos hajú fiatalembert, aki belül évtizedek óta próbálja megérteni az érthetetlen világot és úgy viselkedni, hogy a felnőttek ezt ne vegyék észre. Hanem az, hogy a képen még csak nem is a tükörben látott arcot látom. És nem tudom, hol veszik el. Miközben nem gondolom, hogy gondom volna az önmeghatározással, vagy túlértékelném a külsőségeket. Szóval talán azt irigylem, hogy a képen nyugodt önazonosság látszik. Ami nekem nem sikerül.