Egy frame.

Most előre elnézést kérek, hogy az elemzést én összevonnám. Nehezen tudok mit kezdeni némelyik ötlettel. Nagyon nem egyenletes a szintje ezeknek a közléseknek. Mielőtt nekiállnék egyesével a képeket elemezni, annyit engedjetek meg, hogy elmondjak, hogy azt én tökéletesen megértem, hogy ha van egy alkotócsoport, akkor az együtt dologzik, és közösen sír meg vigad, dehát ez itt egy kicsit más történet. Itt kérdés merült föl arról, hogy ki minősül az alkotónak akkor, amikor egy ilyen helyzet van, hogy van egy rendező, aki beállítja a dolgot, és akkor ezt valaki elkattintja. Én azt gondolom, hogy ez a fotónál eléggé egyértelmű: az az alkotó, aki az exponáló gombot megnyomja, kevés kivételtől eltekintve. Bár értem azt a helyzetet, amit itt akart Árpi és Ákos ezzel közölni, hogy ők ebben a projektben egyenrangúként vettek részt, én mégiscsak azt gondolom, hogy ezt ők legbelül tudják, hogy ki mennyire hódolt be a másik akaratának, ezt a részét ők kettejüknek kell magukban egyenesbe hozni. Most ezeket a képeket Ákos munkáiként fogom értelmezni.
   Az látható a képeken, hogy ezek filmből kivágott képkockák, és ez az aláírt értelmező szövegből is kitűnik: egy frame, még egy frame. Nincs ezzel túl sok baj, bár a fotós attitűdtől ez azért áll távol, mert a tudatosságot csökkenti elég erősen. Ugye az szokott kérdés lenni a régi időkben is a filmes gépeknél, amikor elkezdtek a motoros gépek elterjedni, hogy x mennyiségű képkockát exponál másodpercenként, akkor most melyik képkocka az, amelyik értelmezhető, ráadásul akár digit, akár analóg, az sorozat expónak is van egy ritmusa, és korántsem biztos, hogy az lesz az optimális pillanat, amit épp a sorozatvető ellő. Én most is azt tudom mondani, hogy a filmes rögzítő eszközök, még a digitálisok is, mondjuk 25 képkockát rögzítenek másodpercenként, ebből a 25 ből kell választani. Ez egy kvázi csendéletnél, mint az első kép, kevésbé kérdéses, mert nem történik mozgás. Ha a kamera stabilan van tartva, akkor ez a 25 képkocka ugyanazt fogja mutatni. Az első képnél a gondolattal tökéletesen egyet tudok érteni, a vágással nem. Ez a technikából adódik. Ez a szélesvásznú technika, ez a 16:9-es képarány annyira idegen most, hogy ez a kompozíció több részénél nincs befejezve: az asztalterítő sarkánál a lelógó rész, és a képhatár viszonya, nincsen tisztázva a váza teteje és a virág közötti viszony. Ez egy kicsit pontatlan, de az ötlet maga rendben van. Erre az első képre egy csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés: