Az első fordulóm ugyanolyan volt most, mint tavaly; ugyanaz a táv ugyanaz az ember az út végén, talán még az időjárás is ugyanolyan, ha nem kellemesb a kevesebb szunyog végett. Azután hirtelen rámszóltak: indul a következő kör - Menj! (-no, jössz? - Én már voltam kétszer egymás után, Te még nem!) Én pedig beálltam a 13. nak.

Annak nagyon örülünk a képnél, hogy a lábak fölötti fények picit sziluettesre veszik a lábfejeket, hogy az egyik láb bemozdult, és nem ugyanazokat a formákat, irányokat és ritmusokat látjuk, mint egy válaszadó válaszol a másik láb formáira. A leirat nagyon jó történet, nem hiszem, hogy össze kell hozni a képpel, hisz a kép önmagában is képes megállni szerencsére. (szőke)
értékelés: