A vidámparknak, a vurstlinak mindenki életében van szerepe. Akkor is, ha egy falusi környezetben nőtt fel, ahol szociografikusabb és egyszerűbb verzióval találkozhatott, és akkor is, ha nagyvárosi gyerekről beszélünk és a vidámpark volt a gyerekkor Kánaánja. Nem tudom, hogy itt most melyikről van szó, valószínűsítem a környezetből, hogy ez inkább valami kihelyezett tagozata lehet ennek a szórakoztatási formának. Nagyon jó a tónusrend, amit használsz. Nagyon jók ezek a feketék és nagyon jók a középszürkéid is, a fehér azért még mindig úgy érzem, hogy egy kicsit kiégettre sikerült itt a középponti lovacskánál. Ellenben nyilvánvaló, hogy ő a főszereplő és ezt, ha valamivel lehetett jelezni, akkor lehetett akár ezzel az abszolút kontrasztos formával is. Azért azt hadd tegyem hozzá, hogy maga a megközelítés az viszont nekem távolságtartó. Így most ebben a formában inkább színpad. Közelebb kellene menni. Bele kell tudni bújni egy élménybe. Arra szeretnélek téged ösztönözni, hogy ezt tedd meg. Most olyan, mint hogyha elment volna a srác gyerekkorának a helyszínére és ott toporogna és rugdosná a cipőjével a követ. Nem merné felvállalni azt, hogy a múltidézéssel együtt az érzelmek is visszajöttek és hatással vannak rá. Mintha a haverokkal visszamentem volna, és nem merném vállalni előttük azt, hogy elérzékenyültem a gyerekkorom felidézése okán. Ez jön le ebből a távolságtartásból. Szóval menjünk közelebb ehhez az élményhez. Azt gondolom, hogy ez most egy egycsillagos kép, azért mert, maga a kép korrekt, de a leckéhez nem nagyon kerülünk közelebb. (hegyi)
értékelés: