Feri, azért mondom talán határozottabban a digit utómunkánál azt, ahol azt érzem, hogy erős határ van, mert ha ebben valaki benne marad, akkor onnan már kurva nehéz kihúzni.
Ugyanazt tudom elmondani, mint a színesnél, azzal megspékelve, hogy ez már ilyen kínai írásjelekhez hasonlít, de a döntést neked kell meghozni, hogy mi az, amiről mesélni akarsz. Fontos, hogy a gondolat előbb legyen a fejünkben, mint ahogy a kép elkészül, és ne utólag akarjunk valami elkészült képre ráhúzni egy sztorit. Látszólag nincs különbség, de gyakorlatilag óriási van. Az egyiknél van egy előkoncepció, az visz téged, és ha az nem is volt teljesen kidolgozva, de a végeredményed erős lesz. Ha meg valami készült, lőttünk egyet, és utána kezdünk el azon gondolkodni, hogy ezen hogy tudnánk csavarni még kettőt, annak lesz egy stichje. (hegyi)
Feri, azért mondom talán határozottabban a digit utómunkánál azt, ahol azt érzem, hogy erős határ van, mert ha ebben valaki benne marad, akkor onnan már kurva nehéz kihúzni.
Ez a http://latszoter.hu/sites/default/files/... szélcsengő adta az egészhez az ötletet, a digitális variációkat digitális variációk követték, csak utólag raktam össze olyan sétáló emberkéknek, ez a folyamat viszont előre nem programozható, ötlet jött és utómunka a vége. Ebből állt össze, lehet hogy ez nem profi, se sállal - se anélkül nem fogok ódákat zengeni, hogy már álmomban megszületett az egész. Természetesen köszönöm mindkét párosom értékelését, mert az ilyen konstruktív kritika nálam sokat segít főleg abban, hogy ne tapogatózzam a sötétben.
Eszem ágában sincs ott ragadni, minden amit kipróbálok jó valamire, szeretek kísérletezni, bár abban Öveges professzor volt a Jani.