szerintem ez egy nagyon vicces kép, nem látok benne semmilyen fölé-alárendeltséget, illetve ha mégis, akkor fordiitottat, mert Zsolt mintha élvezné a helyzetet, laza, ellenben a András meg próbál "kiskirálykodni", pózólni (persze, mint olvasom meg lett nekik mondva, hogy mit kell csinálniuk). az egész nekem azért humoros inkább, mert elsőre olyan promóciós fotó ugrott be róla, amikor a képen levőknek megmondják, hogy 'te most nézzél zordan, mert az illik az imidzsedhez', de ez a képen már komikusnak hat ;)

Feri, egyébként tök jó, hogy leírtad! :))) Pussz! :)

Ferikém, drága szívem, nekem ez a kép nem azt fejezi ki, amit mondasz, hanem nagyjából amit Márti lent leírt. András csípőre tett keze is és arckifejezése is valami nagyon szigorút sejtet. Ő itt egy zsarnok. Ahogy az előtérben lévő alak mögé áll, még inkább az, még fenyegetőbb. A meztelenség arra játszik rá, hogy zsarnokunk jelen esetben apa, vagy valaki, akivel intim (otthoni) helyzetben lehet összezárva a másik alak. És előtte a fiú, aki igen, hátulról, az apa felől nézve összekuporodott, hiszen meg van félemlítve, de az arca, amit a zsarnok nem láthat, egész mást fejez ki. Az arcán mintha vidámság ülne, de a szemében valami nagyon szúrós van, mintha forralna valamit, bosszút, vagy azt, hogy ebből az alávetettségből ő ki fog szabadulni. Az ő meztelensége és a hófehér bőre pedig a kiszolgáltatottság.
Az egésznek lehet számomra egy másik értelmezése is, egy durva nemi játék, amiben a szereplők között megvan az alávetett és a fölérendelt is, de az alávetett is ugyanúgy élvezi, ez látszik az arckifejezéséből.
De nekem ennek a képnek a világon semmi köze az Estiskolához és a konkrét személyekhez.

Borsay Márti: ...a fotós felelőssége az is, hogy a nézőt nem fárasztja a fércműveivel...
teljesen egyetértek.
De csak magyarázatképpen ha jól emlékszem, javítsatok ki, ha nem így van, külön kérése volt a Zsoltnak hogy ne csak azokat a képeket küldjük el, amit aznap este megbeszéltük, hanem a resztlit is. Talán hogy beszélhessünk róla.
Ennek a gondolatnak vannak előnyei és hátrányai is.
Most az egyik hátrányára utaltál.
Személyes véleményem az, hogy azokban az érdekes fényekben mindenki próbált valamit kihozni, az sikerült ami. Ha nem mutatja be az András és a Zsolt a lehetőségeket, semmi nem készült volna szerintem. Az előző táborban is volt olyan ahol ők beálltak és készültek ugye fényképek.
Más: valóban zavaró, hogy itt második tábor név alatt (de ez volt az elsőnél is) keverednek a valamely feladat megoldására, vagy egyáltalán bármely alkotói célból készült képek, és az általam kis színeseknek nevezett, a táborban történteket 'dokumentáló' képek. Persze ez utóbbi kategória is kaphatna olyan alkotói figyelmet és koncentrálást mint amivel az előzőt próbáljuk megoldani, de ez nem mindig sikerül.
Amatőrök vagyunk, vagy legalábbis én szeretnék az lenni.

Szóval azt feltételezni rólam, hogy nem tudom, mit fényképezek, ... -:)-:)
Tehát Én nem akartam többet bele tenni ebbe a képbe, csak ami benne van. Az előtérben van a Hegyi Zsolt, a "kisember" akivel az estiskolán naponta találkozom, valamilyen virtuális szinten, Ő itt mint egy közvetítő működik nap mint nap, András és köztem (-TÜNK) és a háttérben Szőke András Kissé életlenül, akit nem tudok megközelíteni, nap mint nap nem kerülök vele közvetlen virtuális kapcsolatba, viszont a személyisége, erős jelleme mindenképp meghatározó, a pedellus és a mi számunkra is. A meztelen felsőtest, pedig a kiszolgáltatottságot szimbolizálja számomra, ugyanis itt lehet, hogy nem látszik, de szerintem bonyolult egymásra utalási viszonyok vannak, köztünk. Az alkotó, a pedellus, és az elemző között.
Na kérem, lehet azon vitatkozni, hogy mennyire fejezi ki ezt a gondolatot ez a kép, de ez volt az utolsó eset, hogy én magyarázom a nyilvánvalót.

Most Én jövök, addig ne írjatok Pliz!!!!!

Márti, tévedésben vagy abban, hogy ha így lenne, ha így kellene lennie annak, amit írsz, akkor minden szuper lenne, csak nem estiskolának hívnák az oldalt, hanem pólika pál galériájának.

Annyiban egyetértünk, hogy én is ott voltam, ahol és amikor ez készült de nem kattintottam egyet se, mert ez a helyzet nekem nem állt össze képpé.
De ez olyan, mintha belehallgatnál abba, amikor egy zongorista gyakorol és felemlegetnéd, hányszor és hol akadt el, ütött mellé. Ezek a képek egy tanulási folyamat elemei. Ráadásul tök új darab volt a kottatartón, blattoltak a jelenlevők. Az is igaz, hogy próbára nem szokás közönséget hívni.

Ezt úgy kellett volna érteni, hogy legalább az alkotó legyen az, aki hisz abban a képben, amit elkészít.
Ha neki sincs arra válasza, hogy azt miért csinálta, akkor .... ?

Tök jó lehet neked, hogy csak hűdeszupereket fotózol. Nekem bizony néha-néha a zseniálisak közé becsúszik egy egy mestermű vagy épp hogy csak kiváló is. Ezért járok iskolába.

Részemről nem láthattál mást Nóra az első táborból, csak amit hűdeszupernek gondoltam. És nem is nagyon fényképeztem le mást.
Ennél kevesebbel beérni igénytelenség.
A fotós felelőssége az is, hogy a nézőt nem fárasztja a fércműveivel, és ha mégis, akkor elviseli sértődött hisztéria nélkül a reakciót.

Egyébként adott a kritizálásra a lehetőség számodra is a korábbi táboros képeknél, a duzzogó megjegyzéseidre viszont nem vagyok kíváncsi.

Ja, csak ez a fajta polémia akkor már lezajlott az akkori tábori képekkel is. Minek most felmelegíteni?

Mártitól öt kép került fel a táborból. Tök jók.
Ő nyilván magával szemben is betartotta, hogy csak a "jó" mehet ki még a tábor rovatba is. De szerintem a tanulásban egy hiba gyakran többet ér, mint a tök jó kép. Én pédál örülök, hogy a pedellus kirakta a két fárol különböző időszakokban készült képeimet, vagy a kerekeskútról a vacakabbat is, mert tanulni lehet belőle. Azzal együtt, hogy ezek közül némelyik több sebből is vérzik.

Gábor, ezt Márti tökéletesen kell, hogy tudja, hiszen volt az első táborban, és onnan sem csak a hűdeszuper képek kerültek fel.

Szerintem neked ebben teljesen igazad van. Ezek a képek nem jól működnek, ezért csak mint tábori dokumentumok vannak itt. Nem lesz rájuk értékelés és malac se. (Azokra se, amik viszont jók lettek).
Amelyiket az alkotó megbeszélésre érdemesnek tekintett, azokat kiveséztük a táborban. Itt jópár olyan van, ami ott nem került elő.
Tekintsd őket mint tábori levelezőlap. Emlék Röjtökmuzsajról, az úttörőtáborból.

Zsolt, az a helyzet, hogy szerintem ebből nem jöttek ki értelmezések.
Szerintem egy felöltözött embert is nehéz ábrázolni, egy ruhátlant még inkább, kettőt annál inkább, és ha már ruhatlánok és ruhások kombinációja is felmerül a képen, akkor nagyon pontosnak kell lenni, hogy az üzenet nem mehessen félre.

Ha egy ember van a képen, ilyen steril, háttérmentes környezetben, akkor ott a fotós és az alany viszonya lesz erős, ezzel kell, kellenne, kellett volna kezdeni valamit. Ha két alak, akkor a két szereplő viszonyával kell kezdeni valamit, és el kell döteni, hogy ebben a fotós milyen minőségben, nézőként, vagy szerplőként van jelen. Csak tovább nehezíti és bonyolítja a dolgokat, ha ezek az emberek ruhátlanok, még nagyobb hangsúlyt kap az alá, fölérendeltségi viszony, az intimiátás, a szereplők, nézők intim viszonya egymáshoz.
Ezek a kérdések ezeknél a képeknél nincsenek szerintem jól megoldva.

Zsolttal vigyázni kell, a mekes elmebajos szakkört erősíti, és hajlamos olyat is belelátni a képbe, ami nincs ott.
Feri tudná megmondani, de szerintem ez a kép inkább formai játék tévénéző-izomra és felső megvilágításra, mint érdemi szituációt ábrázoló kép.

Elfogadom, hogy annak tűnhetnek. Persze tisztázandó lehet a coming out fogalma, hogy mit tartunk ebbe a fogalomba tartozónak, de mondom, elfogadom. Mindamellett azt is elfogadom, hogy bejött a mester a létráról és a gyakornok mögé állt, aki gubbaszt, mert rajtakapták, hogy lóg. Ez is igaz lehet. És ugyi van egy másik kép, amin egy felöltözött nő áll mögöttem, ami szintén felvethet kérdéseket. Mondhatjuk úgy is, hogy az adott térben a félmeztelenre vetkőzés mint inspirációs helyzet volt alkalmazva, és ebből aztán az egyes alkotók a maguk értelmezését hozták ki.

Azért Zsolt, mert ezek coming-out fotóknak tűnnek.
Az se nagyon szerencsés, amikor a ruhában álló Mácsai mögött sorakoztok pucéron.

De miért feltételezzük, hogy félrement? Gáborral vigyázni kell, a vindózos matekfakt szakkört erősíti, bár remélem, hogy azért sikerült az elmebajt is elülteni benne. :) Szóval ő szerénykedik, hogy nem, nincs mondanivaló, nem, ez csak helyzetgyakorlat, na de mi más az élet, mint folyamatos helyzetgyakorlat? Van a képben nekem valami Mario és a varázslós, de csak picit. (nem, de ha nem ezt mondom, megver a gazdám. )

Gábor, de ezek a képek ki lettek válogatva, publikálva lettek, tehát akinek a kezén átment, az egyetértett az üzenetével.
Vagy akkor miért nincs hozzá magyarázat, hogy ez a kép ott ment félre, hogy...

Márti, szerintem ezeken a képeken nem biztos, hogy számon kell kérni azt, amit te számonkérsz. Ez egy helyzetgyakorlat volt, ahol Andrásék arra próbálták rávenni az erre vajmi kevéssé fogékony úri közönséget, hogy a modellt instruálni kell, különben nem az lesz a képen, amit a fotós akar.
Eközben született egy csomó kép, amiből jónéhány kikerült ide, mint tábori emlék. Akik ezeket csinálták, többnyire nagyon járatlanok a portréban és talán nem is az volt a fő cél, hogy ott és akkor szülessenek feltétlen jó képek.

A Pedellus itt ártatlan, gyermeki ábrázattal ül, az András pedig elnyomó rabszolgatartónak tűnik, amit erősít az is, hogy míg a zsolt összehúzott vállakkal, teljsen meztelennek tűnően, kiszolgáltatott ábrázattal ül ott, addig ő látványosan félmeztelen, olyan nyári munkásember forma, aki hirtelen beszaladt a kertből, vagy lemászott az állványról.
Miért szakította félbe a munkát? Mi fog itt történni?
Valami drámát sejtek.

Ez volt a kép célja?

fotoszobrász:)