Kicsit csaltam mert csak az arcom egyik felét használtam fel képhez, bocsi...
De hát a másik felem az ugyanaz!
Egy ügyes geggel dolgozó képen tükröztetést látunk, egy nagyon jópofa humort, sokkoló, meglepő lehetőséget lát az ember, a szemek különböző iránya okán, elsőre elgondolkodtunk, hogy milyen ügyes technikája van Tamásnak, hogy így tud kancsalítani. Azért ez a kép nem egy barátságos kép, ez az önirónia jó irány. Ez a pozitív rész. A másik fele arról szól, hogy tévedés, hogy a két arcfelünk ugyanaz lenne, nincs olyan ember, akinek a két orcája egyforma volna, ezért is idegenkedünk, sőt, akár a felismerést is nehezítheti, ha egy olyan képet látunk, ahol mint ennél is, a bandzsítás nélkül mondjuk egy tükörrel átmásolják az egyik arcfelet a másikra. Ezért is bukik le a kép, a bandzsításon kívül, merthogy nincs semmi különbség a két arcfél között és ez lehetne a továbblépés iránya is, hogy elhelyez valamit az egyik orcán, valami bőrhibát vagy akár egy hajtincset, mert akkor az első szintű ismétlésnél tovább tud nézelődni a befogadó. (szőke)
értékelés:
Új hozzászólás