Peonza 1

Peonza 1

Összhangban baráttal és a legkedvencebb játékkal.

"A peonza egy olyan pörgettyű ami egy búgócsigához hasonlít. Egy kötél egyik végén egy karika, a másikon pedig egy csillag van. Rá kell tekerni a kötelet, és a hegyével felfelé kell megfogni aztán eldobni, úgy hogy a csillagot nem engedjük el, miközben 90 fokos szögben elfordítjuk a kezünket." (wikipedia)

Aztán ezzel a pörgettyűvel mindenféle trükköket lehet bemutatni, a gyerekek körében ez az újabb street őrület. Egyébként nagyon látványos természetesen sok gyakorlás után.

Nos, ezt a szót erre a pörgettyűre én még nem hallottam, de maga a pillanat, és az, ahogy ezt meg tudtad ragadni, az nagyon jó. Nyilván lehetne arra egy kicsit ügyelni, hogy ne boruljon ez ennyire, egy-két fokot érdemes lenne fordítani rajta, de a kép maga egy zseniális pillanat. Ráadásul valóban el tudom fogadni azt, hogy ez a barátságnak egy olyan eseménye, amit ott, akkor, azok a szereplők, akik benne vannak, lehet, hogy nem is úgy élnek meg, hogy na, most minket ez a nyár volt az, ami összehozott, de mégiscsak azt gondolom, hogy a képi megoldás nekünk, nézőknek nagyon határozottan beszél erről. Köszönöm a leírást, hogy megtudhattuk, hogy mi is ez a peonza. Azzal a kis hibával, hogy a horizonttal nem vagyunk teljesen rendben, ezt egy jó ötletnek, és egy jó megfigyelésnek tartom, úgyhogy köszönöm szépen, megvan a 3 csillag, és mondjuk azt, hogy megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Igazán örömteli, ha valaki egy képben azt látja, amit a kép készítője közölni akar a nézővel. Nem mindig sikerül. Köszönöm neked.
Egyébként a srácok tényleg nagyon jó barátok, a magasabbik a fiam és nem emlékszem olyanra, hogy akár csak kicsit is összezördültek volna valaha.

Nem ismertem konkrétan ezt a játékot, de annyi minden emlékkép van a sajáttól kezdve a Pál utcai fiúkig, hogy azonnal megragad a felismerés. Talán ezekkel az elő-sugallatokkal is már egy pillanatra sem kétséges számomra, hogy a skacok barátok, nem csak "klubtagok". Vagy talán azért is, mert nincs szembenállás, tényleg a párhuzam van (de nem szimmetria, vagy tükröződés), nem a rivalizálást érzem, hanem az örömet, és mellette a koncentrációt. És nem utolsó sorban számomra a "közeg" is a legelfogadhatóbb, vagy legfelfoghatóbb...