egy régi rajzom jutott eszembe Csősz Gergely cím nélküli képéről

Abból a tekintetből nehéz dolgom van, hogy sok mindent lehet rám mondani, de azt, hogy grafikus volnék, azt nem, így én megpróbálom ezt az egészet, mint egy fotográfiai helyzetet vagy, mint egy forma helyzetet értelmezni. Nagyon izgalmas az a meglátás, amit itt megkapunk a vázlattal, a vázlatos ábrázolással, ami egy helyzetelemzés, és az ebből kimetszett, részletesebben kidolgozott formákkal, amik jól láthatóan olyanok, mintha egy nagyítólencsével az ember belenagyítana, mintha élességet állítana, úgymond, vagy mintha egy kulcslyukon kukucskálna. Bizonyos formák ettől kapnak hangsúlyt. Azt írja Dani, hogy ez láncreakció Csősz Gergő cím nélküli képére, s hát értelmezhető is ez a lánc a luftballonnal. Közben ugye történt egy változás az oldalon, mégpedig az, hogy ezek a képek átkerültek egy új leckére, ami a magány. Ettől még ez a láncreakció megmarad, és ezt el tudom fogadni, mert ez egy utólagos döntés a részünkről, hogy Nóra javaslatára megnyitjuk ezt a leckét, mert érdekes felvetéseket boncolgathatunk általa. Ha akarom, akkor azok a formák, amik itt jelen vannak, az a fajta rendezetlenségben fellelhető rend, amit a Dani itt ábrázol, az számomra mindenféleképp hordozza akár még ezt a magány üzenetet is. Nem akarok én ebbe túl sok mindent belemagyarázni, kedvelem ezt a képet, úgyhogy én adok a Daninak erre három csillagot azzal, hogy én azért szeretném látni a Dani fotós munkáit is. Talán úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy a Dani is értse, az ő kezébe a ceruza nagyon jól áll. Egyszerűbb, még ha sokkal több meló is, egy ilyen rajz elkészítése, de a Daninak ez egy egyszerűbb pálya. Tessék szépen nekiállni, készíteni a fotókat, netán a filmeket. (hegyi)
értékelés: