Megint egy olyasmi irodalmi megközelítést olvashatunk a címben, ami valószínű valamiért Andrásnak fontos. Lehet, hogy az én műveltségem kicsi ahhoz, hogy ezt rendesen vissza tudjam fejteni, de nem biztos, hogy teljesen értem, hogy miről van itt szó a címet illetően. Ami a képet illeti, egy erősen roncsolt képi világot kapunk, és lassan beletörődök abba, hogy Andrásnak ez a fajta kép manipuláció valamiért becsípődött. Nem tudok túl sokat mondani, hozzám ez nem áll közel, de ez van, ezt kapjuk. Én azért csendben reménykedem abban, hogy egyszer csak András belátja, hogy vannak témák, amik szerintem ledobják magukról a manipulációt. Ez is egy ilyen téma. Nem akarok nagy szavakat használni, de az a helyzet, amit ő lefotóz, így egy elég slendrián helyzet. El is van fordulva a kép, a horizont nem vízszintes, találomra készült az exponálás pillanata, mert a szereplők, akik a képen vannak, nem biztos, hogy mind optimálisak. Miközben a kép bal oldalán nagyonis jó, és élvezetes az, hogy nyílik a tér, és egy utcarészlettel a végtelen térbe tudunk eljutni, aközben van egy ormótlan, nagy autó, és egy hölgy figyeli, hogy András mit csinál, mint fotós. Ez a bácsi, aki tulajdonképpen a kép főszereplőjének gondolunk, mindezek miatt veszít az erejéből. Más pillanatban, kicsit megvárva azt, amíg tisztul a helyzet, lehet, hogy ez erősebb közlés lenne. Ráadásul, én, ahogy látom, ez a bácsi húz egy öregasszony-kerekesszatyrot is magával, ezt se ártott volna, ha megmutatja nekünk András. Nem egy egyszerű eset, de a 38-as lecke, a Magány jobb, ha ennél kicsit zártabb értelmezést kap. Mert ez most egy hangulat, egy városfotó. Ezt a hangulatot el tudom fogadni, de a Magány leckére a pontatlan fogalmazás miatt a komolyságából veszít ez a dolog. Értem én azt, hogy miről beszél itt András, tökéletesen érthető az, hogy a nagyvárosban egy idős ember miként magányosodhat el, de ezt egy olyan képi eszközzel kell megfogni, amiben ez úgy tud működni, hogy ne kalandozzon el a néző. Ezt is mondtam Andrásnak, hogy adott a fotós testmagassága, és általában a fotómasinát a szemünkhöz emelve exponálunk, ezért ez ad egy nézőpontot, egy olyan horizont-beállítást, ahonnan ezt az egész eseményt szemléljük. Ez általánosságban elfogadható, mert mindenkinek nagyjából 10-20 centi különbséggel azonos ez a horizont-magasság. Ugyanakkor egy ilyen helyzetben, amikor érzékelhető az, hogy maga az alany alacsonyabb nálunk, kvázi az objektív torzítása miatt a perspektivikus torzítások miatt ő alacsonyabbra fog kerülni a távolságból kifolyólag, akkor nem árt mérlegelni azt, hogy az ember egy kicsit roggyant, vagy nagyobb terpeszt vesz, és lejjebb kerül az objektív. Ez azért fontos, mert a nézőponttal tudjuk ábrázolni azt a viszonyt, ami az alkotó és a modell között van, és azt a viszonyt, ami a modell és a néző között is kialakul ezáltal. Ha fentről fotózok, az alávetett helyzetet hoz. Erre nem árt figyelni.
   Nem tudom, hogy arról lehetne-e szó, hogy András elkezdje az első leckétől ezt az egész folyamatot. Én neki ezt kifejezetten javasolnám, hogy próbáljon meg ezen az osztályozós sorrenden végigmenni, átgondolva ezt az egészet, letéve magáról az összes olyan sallangot, amit „mankóként” maga köré teker, mert én hiszek abban, hogy nagyon kicsi hiányzik ahhoz, hogy időtálló munkák jöjjenek létre. András, ha egyetértesz, én várnám az első leckére a megoldásodat, és próbáljunk meg egy kicsit koncentráltan beszélgetni erről. Nem kell olyan nagy sebességgel haladni, és nem biztos, hogy az az optimális, ha rögtön világgá kürtöljük a megoldásainkat, mert általában a néző nem szakavatott szemlélője egy fényképnek, tehát ő – főleg ha hatásvadász elemeket használunk - meg fog ezzel elégedni, és azt mondja, hogy milyen ügyes vagy, és ez el is altathat téged. Jó lenne, ha kevésbé arra figyelnél, hogy a nagy többség mit beszél mondjuk a facebookon, vagy mennyire van elragadtatva attól, amit csinálsz, jó lenne, ha te magad fontolnád meg ezeket az ügyeket, és nem a külső véleményeket vennéd elsősorban figyelembe. Itt szakmai kérdésekről is beszélek. András, én ezt a leckét visszaadom, nem érzem megoldottnak. Ismétlés. (hegyi)