Vera azt, amit az előző képeknél mondtam, azt itt nem tudom mondani, és itt most lehetne vitatkozni, hogy vajon a Verát itt hogyan lehet megtalálni a képen - ezen a képen a Vera jelen van. A lábatlan nővel, mert futás közben nem tudom, hogy hova tette a lábait, biztosan majd egy következő képen majd megkerül, az egész őrülettel, ahogyan szalad Ausztráliától Bécsújhelyig, és ebben érdekes módon azt kell, hogy mondjam a Vera 100 %-osan benne van, jó ez a levegő, ahogy mozgásban van, az elhaladásnál, balra az az állványzat, és hogy levegője van, ez egyszerűen jó kép. És nagyon jó a család leckére, egy ember van rajta, és mégis hozza. (szőke)
értékelés:
Nagyon kedves, amit írsz a képről, köszönöm!
Szerintem sem a képről beszélgetünk, hanem a leckékről, ahogy mondod! Lehet, hogy fontos kérdés. Szívesen megbeszélném veled. Nagyon is szánt szándékkal küldtem a család leckébe, tudom, hogy a képen nem látszik család, és mégis a család leckében van. Most, hogy mondod, egyébként az is eszembe jut, hogy a valóságban hiába keresem a családomat ott, ahol lennie kellene, nem találok semmit, nincs ott senki. Valahogy a képen is, a valóságban is van családom, csak nem ott, ahol keresem, szerintem egy kicsit azt akartam, hogy érezzétek egy kicsit ti is, hogy van is meg nincs is család, de nem lehet abbahagyni a keresést, mert oda van írva, hogy van család és kész. Azt érzem, amit lehet, hogy te is érzel, hogy nem találom, mert nincs ott, és mégis engem néznek hülyének, ami duplán kényelmetlen érzés, mert egyrészt igazam van abban, hogy nincs ott család, másrészt meg nagyon is szükségem lenne rá.
Nagyon zagyva vagyok.
Hm.
Akkor ott lehet a bibi, hogy nekem meg annyira de annyira van családom, hogy ebbe nehezen tudom beleélni magam.
Tök jó, itt szüttyögünk a te diszlokált családoddal, nekem meg kezd kialakulni a fejemben a következő kép, amit majd a család leckére küldök. Már csak le kell fotózni. Egyszer.