nemazigazi

Azt kell, hogy mondjam, a pista 2 portré kategóriában, fekete-fehérben a szobrász és a szobra, a valódi arc, ami beletekint az optikába és a szobor, aminél nem látjuk a szemgolyót nagyon érdekes párhuzam és nagyon érdekes, hogy egészen a háttérbe húzódva, nem túl erős fényekkel, majdnem tapétaszerűen az alkotó, a mágus a háttérbe húzódik. Talán annyi megjegyzés lenne, hogy a bal oldalon az alkotó arcából akár a neki jobb oldali részét ki lehetne takarni, és még jobban látszana ez a jövőbe nézés, még drámaibb lenne, mert most olyan érzésünk van, hogy ez a gipsz vagy agyagszobor mosolyog, valamiféle furcsa mosoly kunkorítja a bajusz szélét, míg az alkotó egy szomorú fájdalommal tekint felénk, és ez lehet, hogy még erősebb lenne, ha kevesebb látszana belőle. Tudjuk, hogy ez egy ismétlése egy feladatnak, és nagyon örülünk, hogy foglalkozott vele, de még visszaadnám ismétlésre, azzal, hogy három disznót adok érte, ha ezzel még tovább foglalkozik. Van egy technikai kérdésem, hogy Pista, te tényleg biciklit vettél azon a pénzen? Ez tényleg mobiltelefon? Mert lehet, hogy jó áron el lehetne adni azt a biciklit és venni egy fényképezőgépet. Miért is? Mert akkor részletgazdagabb lenne, élesebb lenne; és az a fotóeszköz nem áll olyan rosszul a te kezedben, nem kellene lenyomni magunkat, hogy nekem nem kell fényképezőgép, mert úgysem tudok – dehogynem. Fog ez menni. Vegyél egy fényképezőgépet és biciklizzél is. (szőke)