A szállásépület nappalija, vagy közösségi tere. Szemben a két oldalról fűthető kályha és kandalló.
Hehe, ja, csak nem tini, azabaj.
A szállásépület nappalija, vagy közösségi tere. Szemben a két oldalról fűthető kályha és kandalló.
Aha, ez is dől. A lámpa gondolom lógott, szóval az lehet segítség, mert ezek a holmik általában függőlegesen lógnak. Te meg a falat állítottad függőbe, de a perspektívatorzítás az, ami elvitt az erdőbe. Amúgy a hely szuper, kedvelem ezeket a hatvanas éveket idéző szitukat. A bögre és a füzet nem kell. És mennyire jó lenne, ha valaki ezt felújítaná, és utána így visszarendezné, a lambéria nélkül. Nem tudom, én lábrázást kapok a lambériától, na ha valami van, ami kivisz az idegből, az a lambéria és a pvc padló. De ez nem von le a képből. Most erre megadom a 3-at, de csak úgy, hogy legközelebb a bögréért egyet leveszek, ha ott marad. (hegyi)
értékelés:
Ühüm, jó elfogadom. Így nézve elég sok minden zavaró a képen. Egy kicsit elgondolkodtam, hogy kiretusálom a bögrét meg a térképet, de annyi minden van még, hogy huhh. Ezt inkább a helyszínen kell kipakolni, mert gazdaságtalanul sok utómunk, amellett, hogy valószínüleg nem sikerülne úgy ahogy elképzelem.
A bögrének mennie kell. :) ugyanis egyrészt az objektív torzítása okán béna lett. Másrészt bekavar az asztal lapjába, ami viszont ha üres lenne, jó lenne, tiszta ritmus. Ez igaz amúgy a háttérben ott az a narancs belógásra is, meg a vödör, meg a tetején az a kosár, ezek nélkül tisztul a formavilág, és az atmoszféra, erősödik a kép. Hát, igen, a többi 25 ember menjen addig sétálni egyet. Nincs mese, ki kell harcolni, hogy azt a pár percet adják meg neked, amíg fotózol.
Ja ez a belső nekem is nagyon bejön. És ami szerintem, fontos, hogy főleg anyagi okokból ez eredeti, szóval konzerválódott a hatvanas évek. Nem csak fényképen nézhető meg hanem eredetiben. A dőlés itt is jogos. Igen igyekszem én igazgatni, torzítani, de valamit mindig benézek. Lám a lámpa. A bögre az szerintem abszólút maradós a képen, egyrész az is korhű darab, másrészt a bútorkárpittal jó barátságban van. Igazítani mondjuk lehetett volna rajta, ez tény. Mondjuk az asztalon maradt térképpel együtt, jól elrendezni. Van még feladat. Nehéz olyan tudatosnak lenni még mindig a helyszínen, hogy miközben azon agyalok, hogy mi legyen a képen, meg értelmesen tartsam a kamerát, a többi huszonöt ember lehetőleg ne bélázzon bele a képbe valamelyik végtagjával.
A budafoki kocsiszín - Bővülő terek, építkező közösségek című műsorhoz ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.