Az erőszakos boldogító.
Hogy-hogy mi van a kalappal? Le a kalappal!!
Az erőszakos boldogító.
Márti megint a vörössel kezd, és gyakorlatilag Nina Hagen és Janis Joplin keverékét látjuk egy Czinkóczi Zsuzsa szintű romantikus és drámai végkifejletben. Gyakorlatilag tragikus a befejezés, mert a stáb a végén a főhősnőt otthagyja, gyönyörű rock and roll van ebben, ami a Mercedes Benz-es Joplint idézi bennünk, szóval őrületes a film és Mártit arra tudjuk sarkallni csak, ahogy a Tilosban is, amikor még nem tudtuk, hogy elküldte a filmet, de a pedellus sas szemével felfedezte már, hogy Márti filmezz és alkoss és legyél a mi kis istennőnk és nyomjad ezeket az őrületeket, mert ennek van eleje, vége, érzed a dramaturgiát. Ez egy nagyon komoly színészi szóló és minden viccet félretéve egy fájdalmas üzenet, egy gesztusfilm. Erről majd bővebben is beszéltünk a pedellussal, ami nemsoká fel is kerül a szertárba majd. (szőke) értékelés:
Még el se kezdtem bókolni, ez még csak tényközlés volt.
Azt meg se tudd milyen kalalmajka lenne, ha egyszer bókolni kezdenék.
A végén egy varjúféle madár károg bele.
Hát a hogyan lehet azzal engem összetéveszteni, kéremszépen? Ez egyszerűen megalázó!:)
Ezzel te is beírtad magad a lehetetlenül bókolók közé.
(Már ott van Feri, a legjobb táboros képével, meg a Pedi a kalapsztájlisztkodásával.)
Hát pedig az a legjobb benne. Lehet, hogy véletlen, de a legutolsó fél másodpercben mintha sírás-szipogás hallatszana be. Az apró főhősnő a távolban sír.
Kár, hogy fájdalmás üzenetnek tűnik, mert én bölcs iróniának szántam.:)
köszönöm mindenkinek a véleményeket!
Ez igy nem fair Marti. Igy a kepernyo elott ulve, a kameramannal azonosulva eselyem sincs arra, hogy maradjak. Menekulok a kamerassal, pedig mar majd lefejelem a kepernyot, de megis menekulok. Tehat en le vagyok szarva. :))))
nekem meg a mogyorók bejövetele jutott eszembe róla, hogy végre van aki szurkoljon hozzá. remélem egyszer öszejösz a pékemberrel egy egészestésre.
tudod, hogy értem :)
ez megint nagyon! :)))
és pont csináltam egy fotót egy pompomlányos csapatról, erre véletlen rosszul hívták elő, illetve "hibásan":)), pedig nagyon felakartam tenni, na mindegy, majd egyszercsak érkezik.
Márti!
Itt nincs szóellenörzés, és az aljára a költő nevét írtam, magamtól nincs ennyi sütnivalóm. -:)-:)
Mi mindég mindenhonnan elkésünk
Mi biztosan messziről jövünk
Késik az álmunk, szerelmünk, ölelésünk,
Mi mindég mindenhonnan elkésünk
Ady
Miután?
Egy darabig bíztatok mindenkit, hogy csináljon, amit akar, és amikor elszaladtok, akkor azt mondom: Le vagytok akkor szarva!
Nem baj, Feri:)
Azt még el akartam mondani, mert fontos, hogy ez egy nagyon speciális technikával készült film.
Nótbukra kötött webkamerával vettük fel úgy, hogy a nótbuk a hátizsákban, hátizsák a háton, a kamera a kézben, a mókatársam, Zsolti kezében.
Ez az egész azt jelenti, hogy csak nagyon nagyjából lehetett belőni, hogy mi legyen a képen, komponálni meg egyáltalán nem lehetett.
Ehhez képest szerintem ez tényleg olyan lett, ahogy én elképzeltem, és ahogy a Feri jellemzete:)
Úgyhogy részemről egy nagy taps jár itt az operatőrömnek, a kiváló ösztöneiért:)
Gábor, én már ennyiből is sejteni vélem:)
Zsoltu, igen, lehet, nem is konkrétan a kalappal van a gond, hanem hogy milyen helyzetben mondtad. Az volt az érdekes és "elkeserítő" egyben.:)