Pont a padlón

Pont a padlón

"Aki az álmát keresi, abból merít ihletet, amit csinál, nem pedig abból, hogy elképzeli, mit csinálna." (Paulo Coelho)

Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül erős első lecke. Annyi technikai megjegyzést hozzá tennék, hogy érdemes a 700 pixel adta lehetőségeket kihasználni. Ha már ekkora képet fel tudunk tenni, akkor azt közelítsük meg - tehát ha ebből van egy nagyobb verzió, akkor azt szívesen kicserélem majd. Nagyon érdekes az, amit a kép létrehoz. Egyrészt két teljesen külön világ, amit látok a képen. Az egyik a valóság a lábbal, a másik az árnyjáték és a vízió, ami az árnyékkal jön létre és ennek a találkozási pontja, ahogy a lábujjak a földhöz érnek. Két világ általad kerül a képre és ez a két világ általad kerül viszonyrendszerbe, és ez a viszonyrendszer erős kontrasztot mutat. Még akkor is, ha mind a kettő a fényekkel és az árnyékokkal dolgozik. A valóság (a lábad) attól a furcsa kékes-rózsaszínes beütéstől nagyon érdekes transzpozíción esik át, ami a testen létre jövő árnyékok által mintha egy akvarellfestményt látnánk, létrejön. Ez az, ami térbelivé, plasztikussá teszi a formákat. Még akár azt is mondhatnám, ha nagyon egyszerűen szeretnék fogalmazni, hogy olyan ez, mintha egy szürrealista festő által kreált harisnya lenne a lábadra húzva. És nagyon érdekes az is, ami az árnyékokkal létrejön a földön – azok a torzulások, amik az árnyékban fellelhetőek, hogy a talpad és a bokád egy egészen furcsa formát adhat ki, és ez a két dolog jó ritmusban található meg, és ez még csak a formai elemzése a dolognak. Én itt érzek egy megközelítésbeli üzenetet is. Olyan ez az élmény, amit itt kapok, mint amikor az ember kioson a konyhába a hűtőhöz, hogy keressen magának valami nassolnivalót, és nem akarja felzavarni a környezetében lévőket, kora reggel van, hajnal tulajdonképpen és elindulok kifelé és nem akarom elveszíteni az egyensúlyomat - visszafogott jelenlétet ad ennek a képnek ez az üzenetrész. Most ha áttételesen akarok fogalmazni, akkor mivel egy új tagról, egy új tanulónkról van szó, ez az ő beköszönéséhez is adalék – ahhoz, hogy el szeretném foglalni a magam helyét ebben a közösségben, szeretnék jelen lenni, határozottan letettem a névjegyemet, de mégis mindezt úgy szeretném véghez vinni, hogy ne zavarjam meg a többieket abban a tevékenységben, amit végeznek. Nekem ez jön le erről a képről és azt kell, hogy mondjam Noémi, hogy ez egy nagyon határozott üzenet. Beszélgettetek ti a kommenteknél, amit én elolvastam, és amire én azt mondom, hogy nagyon fontos a reakció amit egymás képeire adunk és nem véletlen, hogy meghoztuk azt a döntést, hogy felkerülnek a képek – adva van némi idő, hogy ti egymás között kommunikáljatok, ebbe mi nem szólunk bele úgymond a stáb részéről, és aztán elérkezik a pillanat önmagára az elemzésre. Ritka az, amikor én magam a kommentekre reagálok – addig nem is szeretnék, amíg én magam az elemzést nem tehetem meg. Ha el is olvastam, ritkán vonom be az elemzésbe azt, amit olvastam a kommenteknél, mert nem szeretném befolyásoljon. Ki kell tartani a magunk gondolata mellett – akár a kommentekről, akár az elemzésről van szó, ezek azért vannak és arra jók, hogy átgondolhassunk esetleg olyan gondolatokat is, melyeket a nézőkben ébresztünk, lemérhessük azt, hogy amit mi mondani szerettük volna, mennyire sikerült átadnunk. Azt mindenféleképp hozzá kell, hogy tegyem, hogy még akkor is, ha én mondjuk azt mondom egy képre, hogy az 1 csillag vagy 2, vagy akár egy sem, az nem jelenti azt, hogy az a kép kötelezően rossz. Azt jelenti, hogy nem biztos, hogy az én általam felfogható üzenetrendszeren belül el tudta látni a maga feladatát. De itt nem születnek olyan ítéletek, amik végérvényesek és megmásíthatatlanok. Egyszerűbben fogalmazva, mindenki leteszi a maga névjegyét és a maga gondolatait és ebből mindig annyit kell kivennünk, nekünk mint alkotóknak, ami előrevisz, ami a nyitottságunkat növelheti, ami az ismereteinket bővítheti. Végezetül azt mondom, hogy ez egy 3 csillagos kép és megvan a leckemegoldás is. Noémi, várjuk a többi munkád is – nem muszáj megvárni az elemzéseket egy-egy új munka beküldésével – igyekszünk, de jöhetnek azok a leckék. Az első három lecke nagyon fontos és nagyon jól látod, hogy itt nem csak arról van szó, hogy képeket küldünk, beszélünk róla, aztán újra képeket küldünk, és még csak nem is arról, hogy megtanuljunk olyanokat, hogy most milyen blende és milyen fényérték mellett mi fog a képen létrejönni - ez nem jelenti azt, hogy ez nem fontos -, egyszerűen csak arról szól a Látszótér, hogy legalább olyan fontos az önismereti rész, mint a technikai. Reményeim szerint, ha tudunk segíteni valamiben, akkor talán ebben tudunk a legtöbbet. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

19
Értékelem!

Akkor már csak arra figyelj, hogy ha van ott valami preserve aspect ratio vagy ilyesmi, az is be legyen kapcsolva, hogy ne torzuljon.

14
Értékelem!

@Gábor, Zsolt : köszi, menni fog! Rájöttem, hogy van itt nekem Custom size-om is ám! :)

17
Értékelem!

Beküldheted az eredetit, majd lekicsinyítem.

15
Értékelem!

Ha nem tudsz 700-ra méretezni, inkább küldd be az eredetit méretben és Zsolt lekicsinyíti.
De csak amíg meg nem tanulsz lekicsinyíteni.
Ha nem akarsz semmilyen komolyabb képszerkesztőt megtanulni, használni, akkor ajánlom az IrfanView képnézegető programot. Ingyenes, tehát legálisan használhatod. Lényegében minden valamirevaló kép valamint rengeteg hang és videoformátumot hajlandó megjeleníteni, és a legegyszerűbb képmanipulációkra képes, pl. kép átméretezése, kivágás, tetszőleges szöggel elforgatás, ilyesmi.

16
Értékelem!

Köszönöm, Zsolt, a kimerítő elemzést!

Annyira érdekes ez az egész Látszótér! Az ember megalkot egy képet egy látható valamiről, majd mások megnézik, és visszaírják neki a saját, láthatatlan gondolatait. Megdöbbentő! Olyan kicsit, mint amikor a grafológusok megmondják, hogyan vannak összehajtogatva a ruháid a szekrényedben, abból, hogy lefirkantottad a nevedet, pedig te egyáltalán nem is akartad megmutatni a rend(etlenséged)et senkinek, csak a nevedet írtad le! :)

Szóval teljesen le vagyok leplezve: egyensúlykeresés...jelen lenni...a magam helye...két világ...a többiek...A gimit pedig művészeti szakon végeztem és a festészetben az akvarellt szerettem a leginkább...meg ilyenek...
És rendkívüli módon örülök ennek!

Most is írtad, hogy küldjük csak a leckéket folyamatosan, az elemzések érkezésétől függetlenül, de most még , így az elején legalábbis, nekem jobb így, hogy megvárom az elemzést is.

Olyan programom van, ami 600x450-es méretűre kompresszálja a képeket, a következő már 800x600-as lenne. Nagyon nem szeretem, amikor a megtekintéskor görgetve lehet csak megnézni a képet, mert nem fér ki egyben az oldalon, ezért választottam ezt a méretet, így tudom csak 700pixel alatt tartani.

Akkor jöhet a 2. lecke!

13
Értékelem!

@Zoltán: Köszi a megjegyzést! Igazán örülök, hogy megfogalmaztad a "testközeli nézőpontot", mert lehet, hogy ez volt a bajom vele ott az 5. hsz tájékán...

Az 1.lecke kritériumai: arc nem, testrész igen, és saját legyen a kattintás. Így hát gondoltam, itt még inkább a hangulatnak, gondolatoknak kell utalni az alkotóra.

A metszéspont súlya nyilván számomra erősebb, mivel én tudok a harmadik, csillag-csúcs árnyékról is. De ettől függetlenül is, ha ránézek a képre, a padlót érintő talprésztől indul a szemem. Talán azért , mert az önkéntelen balról-jobbra olvasás miatt ott ütközik először valamibe, de valószínűleg azért is, mert ott a legélesebb és legtöbb kibogozandó dolog, majd lefut a függőlegesen, a láb belső szélén, aztán vissza A pontra, majd külső szél, aztán pont, aztán árnyék, majd megint a bázisra. Na de minek írom le én ezt a 0,00001 másodpercet ilyen hosszadalmasan? Gondolom, hogy elmagyarázzam, hogy az én szemem így nézi ezt a képet, emiatt hangsúlyos a címadó rész, de tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg nem ez az egyetlen analizálási útvonal. :)

16
Értékelem!

@István: Már én is gondoltam erre a barátságosabbításra! :)

14
Értékelem!

Nagyon tetszenek a fény-árnyék táncok, sokféle és szerintem jól eltalált tónusokkal szerkesztetted meg ezt a helyzetet. A perspektíva fura nekem, mert keveset mutat, és amellett, hogy a nézőpont testközeli, nekem nem tudom hogyan megoldva, de hiányzik még az emberből több részlet az önportréhoz.

A padlóhoz érő láb pontja nekem nem volt olyan hangsúlyos a képből, hogy átjöjjön, amit leírtál, a comb tömege és az árnyékok gazdagsága elvitte a súlyt kissé róla.

De tényleg nagyon tetszik a fényeivel a kép.

14
Értékelem!

Köszönöm Noémi, megnyugtattál! :) És azt is köszi, hogy beengedtél alkotó gondolataidba, nagyon izgalmas számomra! ((És ha egyetértesz Te is, simán az István megfelel nekem is :))

16
Értékelem!

Mészáros István!
Köszi, hogy beszélgetsz velem! :)

A cím többjelentésű - számomra.
1. 1db pont a padlón, ahol érintkezik a láb a földdel. Az élő az élettelennel, a meleg a hűvössel, az árnyék a testével, ráadásul az ablakon levő csillag csúcsának halványabb árnyéka is ugyanazon a metszésponton van, de ezt persze csak én tudhatom. Volt olyan kocka, ahol ez jobban látszott, de az meg más miatt volt kevesebb.
2. Pont itt, ezen a padlón , ezen a triviális helyszínen történik valami, aminek üzenete van.
3. Pont amikor padlón van az ember, az árnyékból derül ki, hogy mi is a (láb)helyzet, és hogy van fény. És hogy ott lent van valami különleges.

Az idézet számomra mindezeket együttesen erősíti. Megerősít abban, hogy innen indulok, azzal dolgozok, ami van, ezzel a tudással, ezzel a látásmóddal, ezzel az objektívvel, lépkedek szépen végig a leckéken, hiába van meg az ötvenvalahanyadikra az évszázad pillanata, próbálok kiindulni a saját ötleteimből, és dolgozni a mostani látásmódom csiszolásán - mindezt tudatosan.

Nemcsak a Látszótéren vagyok új, hanem egyáltalán a netes közösségben is. (Facebookom, stb nincs.) Így a netes kommunikálás képességét is most kell elsajátítanom, (már sikerült is jól félreértetni magamat egy másik képnél), és ez nem könnyű: leírt mondatok hangsúly és hangszín és tempó és mimika és gesztusok nélkül, egyetlen kis :) jelünkbe gyömöszölve a fél világot. Csoda, ha nem azt olvassák, amit a másik leírt? De majd csak belejövök ebbe is. :) :)
Így hát nagyon köszönöm az újaknak kijáró segítő szándékot!

A tisztelettel fűszerezett őszinteséggel teljesen egyetértek. Építő. És milyen jó, hogy most is így történt. Épített. :)

12
Értékelem!

@Noémi: az interneten könnyű találni, ha az ember keres... :)

Itt az önportré (meg a többi lecke is, de ezek erőteljesen) önismereti útra visznek. Azt hiszem kevésbé fogsz olyan kommenteket kapni errefelé, hogy állítsd a blendét ide, meg oda, és a zajszint meg a mifene... Mert ugyan a technika fontos, de a kép és az üzenete fontosabb.

16
Értékelem!

Nagy Zoltán A!Köszi!
Hogyhogy megnézted a blogomat? Honnan tudtad, hogy van? :)

16
Értékelem!

Gerlei Gábor! Köszönöm a megjegyzést. Nem gondoltam, hogy ez az első lecke ilyen nehéz! Nyilván fotóztam már magam, de csak az "ígynéztemkiekkorésekkor" szinten. Ez az első próbálkozásom az önportré területén, ezért sem léptem túl rajta 1 képpel.De valahogy ez a második már folytatás lett. Az első lehet, hogy mesterkélt, az is, de legalább biztonságos... És az én titkom (volt eddig), hogy azoknak az éveknek az emlékére készítettem, amíg azt tanultam, hogy értékesnek lássam önmagam.

16
Értékelem!

Noémi: kétkedéseidet olvasva, részemről nagyon olcsó magyarázat, de mégis igaz, hogy akkor már jobban megértem a fotót. Mert egyrészt határozott, ahogy kiáll, ahogy vállalod, vagy ahogy "odaszúr" a láb a padlónak, másrészt (számomra) teljesen a bizonytalanság érzete lengi be (fél láb, lábujjhegy, vagy akár a perspektíva,stb).

A címet nem igazán értem, látom a padlót, és látom, hogy pont a padlón állsz (de ez azért nem evidencia számomra, lehetne falicsempe is a háttér). Illetve az idézet is megzavar - mert az mintha valami egészen másról szólna. Most, hogy szóba került a tánc, lehet, igen, hogy arra gondoltál... De nem jutott eszembe a látottakból. Valami ilyesmi miatt jutottam el tegnap is oda, hogy végső soron nem tudtam, hogy mit szeretnél mondani magadról, nem indul el nekem. (Örömmel látom azért, hogy ezzel csak én voltam így!)

Nos, a magam részéről a legnagyobb hibát a közvetlenségemmel követtem el, mert arra igenis kellett volna figyelnem, hogy újként Számodra sokkal nehezebb (feltételezem) a megjelenés, megnyilvánulás stb... Megértem ha így van, mert ezzel én is így vagyok.

Befejezésként csak annyit tudok mondani, hogy itteni látszóteres társadként úgy tudok a leginkább segíteni Neked a Te saját utadon, hogy megpróbálom elmondani Neked őszintén amit gondolok (és iparkodva mindig, hogy tisztelettel tegyem azt). Szerintem sokkal jobb, mint a csend. De ezt meg fogod tapasztalni sajnos Te is, mert óhatatlanul lesz olykor komment nélkül maradó fotód is. (Ki tudja, ha nem szólok, talán ez is az marad...)

Ennél jóval szakmaibb elemzés majd jön, ahogy Zsolt írta. Én azt gondolom, hogy nagyra fogja értékelni a megjelenés módját - emiatt ne legyenek aggodalmaid. De ugyanakkor pedig tudjuk, a kétkedéseid csak lehetőségek, hogy előrébb kerülj az utadon :) Szóval hajrá!

11
Értékelem!

Noémi, nem kell ettől megijedned, elszaladnod. Szeritnem nagyon jól eltaláltad ezt a leckét, erős,kifejezőa kép. mondhatnánk úgy is, hogy allegórikusan az első lépésed a téren. Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés Noéminek! A mai este éppen megfelelő arra, hogy Noémi a padlóra lépjen, stb. :)

Ui: láttam délután a blogodat, nagyon tetszenek az ékszereid. :)

15
Értékelem!

Nekem ez nagyon tetszik, sokkal jobb, mint az előző, amit én nem annyira színpadiasnak, mint inkább mesterkéltnek érzek, főleg ehhez képest. Ez egy sokkal tisztább gesztus.
Egyetlen, ami egy cseppet zavar, az a kicsit kékes árnyalat, ami a bőr színében van, de amint az köztudott, nekem nincs kalibrálva se a monitorom se a szemem, úgyhogy lehet, hogy ezt csak én látom.

18
Értékelem!

Szia Nagy Zoltán A.! Igen, jó a visszacsatolás, én vagyok az, aki nem vagyok balettáncos...és aki meg van ijedve ettől a közelengedéstől, és aki azon tűnődik, hogy akkor ez most hazugság vagy önkifejezés?

16
Értékelem!

:) ne menj nagyon messze, várj, hamarosan lesz elemzés. :)

16
Értékelem!

Szia Brigitta! Ma reggel tényleg feltettem néhány kérdést magamnak, pl. hogy tegnap miért nem tartottam én ezt a képet túlzásnak....? Azt hittem, itt fotózni fogok tanulni, de úgy érzem, jóval messzebbről kell elindulnom.

17
Értékelem!

Halványan rémlik korábbi elemzésből és reakcióból, hogy szóbakerült a tánc és a balett. Ezek szerint Noémi volt(?), aki említette egy másik képnél, hogy a következő "még balettosabb" lett, holott nem táncolt igazából. (Remélem nem tévedek...)

Hát igen, elsőre ez ugrott be, hogy egy balettáncos lehetsz, elfotózól a tütükéd felett. :D Másrészt mégiscsak van egy finom intimitása egy női lábnak, tehát közel engeded magadhoz a képet nézőket. A mozdulat könnyedségében benne lehet valami jellemző is rád, hogy könnyed, légies egyéniség vagy. És valahol benne lehet a nyom hagyásának szándéka is, még ha csak egy kisebb ponton, akkor is...

Sokrétű, finom megoldás -- kíváncsivá tettél a folytatást illetően! :)

16
Értékelem!

Én érteni vélem a kapcsolatot, hiszen önportrénál evidens a "hozott anyagból való munka". Későbbi leckéknél aztán szállhat a képzelet. Ezt ilyen "egy darab belőlem, mindentől mentesen" típusúnak látom. Nyitott az őszinteségre, de közben még magukat a kérdéseket kereső homályba burkolódzó, de maszkírozható állapotnak.

Kíváncsivá tettél a harmadik képedre. ;)

13
Értékelem!

Zavarban vagyok picit, de zavaromat nem a mezítelen láb látványa okozza, hanem valahogy nem indul el sztori nekem, a címből és a leírásból sem tudom megközelíteni még. Persze lehet, hogy csak fáradt vagyok...

Új hozzászólás