Portré
Ez egy ki nem dobott kép. Azon a napon, amikor ide akartam portrét készíteni magamról, aznap végül nagymamámat fényképeztem le a meszeléshez kipakolt szobában. Ez egy olyan kép, amikor előtte kipróbáltam, hogy jó lesz-e a fény, meg hogy működik-e a kölcsön kapott vaku. A kép letörlése helyett azért tettem ide (miután a széket és az állványt a képen messzebbre „toltam” magamtól), mert arra gondoltam, egyfajta őszinteség, ha olyan képet teszek fel, amiről a kép elkattanásának pillanatában nem gondoltam, hogy bárki is látni fogja.

Kedves Ákos, elsőként is azt kell tisztázni, hogy ez inkább nevezhető enteriőrnek, mint portrénak, nem csak azért, mert szinte a teljes alak látszik, hanem azért, mert a kép alanyáról nem sokat mond el ez a beállítás. Nem tudhatjuk, hogy te vagy a fotós vagy te vagy a modell, nem érzékelhetőek a gondolatok, tehát a testi hasonlóságon kívül nem sokat tudunk meg rólad általa. Ami pedig technikai kérdés, hogy a háttér és a főalak szinte egy tónusban van tartva, vagyis ezzel a világítással az eredmény térbelisége nem érzékelhető. Mégis három disznós a kép, mégpedig azért, mert hiányosságai ellenére (amik miatt két disznós lenne) érzékelhető egyfajta fejlődési ív a munkáidban és ez mindenképpen dícséretes. (szőke)
értékelés: +

Hozzászólások

35
Értékelem!

Márti, dolgozunk a felsősökön, lesz ott móka, kacagás, csak győzzétek kivárni. :)

Jó, hogy Maplethorpe-ot is beidézted, mert nagyon fontosnak tartom az ő őszinteségét. A portré az egyik legfontosabb műfaj. Ebből az önarckép egyféle üzenet is egyben. Drámaiságában mégis van különbség az arckép és a fél- vagy teljes alakos kép között.

37
Értékelem!

És még az jutott eszembe zsoltu, hogy az, amit te mondasz az arckép, és az egészalakos kép különbségéről, az igaz lehet akkor, ha másvalakiről készül a portré, de mi most önportréról beszélünk, ahol eleve a kép elkészítsésének módja, és minden részlete megtervezetten az alkotóról "kell" hogy szóljon, és ebből a szempontból szerintem végülis mindegy, hogy egy arcképpel, vagy egy gesztussal ragadható-e meg a lényeg, amit az alkotó magával kapcsolatban közlésre érdemesnek gondol.

Aztán gondolkoztam a meztelenség kérdésén is, amit az Ákos vetett fel, hogy az önportréhoz nem kell pucérnak lenni. Ami az igaz is, fizikailag nem kell, viszont máshogyan igen.
Keresgettem önképeket a neten, és érdekes módon azért mégis sokszor szerepel meztelenül a test, és ezzel együtt, a pucérságon túl, mégmeztelenebbül a lélek. (nem tudom, hogy ez az azon túl csak pucérsággal együtt tud-e létrejönni, de én főleg pucéros képeken találtam meg, Ha valaki talál másmilyen példát, az megmutathatná!)

Ilyeneket találtam:
http://www.ebsqart.com/ArtMagazine/za_77...
http://rcswww.urz.tu-dresden.de/~english...
http://mocp.org/collections/permanent/up...

37
Értékelem!

Zsoltu: Én nézegetnék a felsősök között híres önarcképeket (akár csak portrét, akár fél-egész alakkal) ahol el lehetne mondani, hogy melyik miért jó, vagy miért érdekes.

39
Értékelem!

Márti,
azért, mert teljesen másról mesél az arc, ha hagyod mesélni, mint a test. A fokozatok. Arcnál a megszülető gondolat is tettenérhető, ami még nem cselekvés. Teljes alakos portré esetén a gesztusok már a gondolat utáni lépést mutatják.

35
Értékelem!

Pedellus: Miért fontos a különbségtétel?

36
Értékelem!

Egy kis különbségre szeretném felhívni a figyelmét mindazoknak, akik portréznak, vagy szeretnének portrét készíteni magukról: két külön lecke foglalkozik a potréval nálunk, az egyik kifejezetten az arcképről szól, a másik viszont a teljes terjedelmű megmutatkozásról. Szerintem fontos a különbségtétel.

38
Értékelem!

A látszat itt a külső elvárásoknak való megfelelési kényszert jelenti szerintem.
És akkor közelít a látvány a valósághoz a legjobban, ha ezeket sikerül valamennyire levetkőzni.
És ahogy mondod, az őszinteségnek lehetnek/vannak átléphetetlen korlátai, ezért valószínűleg sosem lehet/lesz a kettő azonos.

37
Értékelem!

Nem ismerem Galántai gondolatvilágát, ezrét nem tudom, hogy Ő pontosan mit értett ez alatt, de nekem nagyon szimpatikus ez az idézet.
Azonban a látszatot teljesen megsemmisíteni nem lehet, az mindig van. Ha nincs információ, az is egy látszat. Talán az lehet megközelíthető cél, hogy a látszat éppen lefedje a valóságot. De ennek nem az a legbiztosabb módja, ha nem manipulálunk, vagy ha nem viselünk ruhát, hanem a lehető legtöbb szempontból történő megközelítés. A megismeréshez hasonlóan az őszinteségnek is vannak átléphetetlen korlátai.

37
Értékelem!

"Úgy valósítom meg önmagam, hogy megsemmisítem önmagam látszatát. Önmagam megvalósítása önmagam látszatának megsemmisítése."
Nekem tetszik, hogy ezzel a problémával foglalkozol.
De ez inkább a szövegből derül ki, mint a képből. Szerintem az üzenet hitelessége szempontjából talán jobb lett volna, ha a teljes képkockát mutatod meg, még ha rosszul is volt esetleg szerkesztve. Sőt, éppen azért!
Aztán lehet azon gondolkozni, hogy egy rólad nem sokat mondó titok felfedése (mert ezen a titkos képen is egy pózt látunk azért, még ha nem is a nyilvánosságnak szántad eredetileg) az elég-e ahhoz az őszinteséghez, amit talán mutatni szeretnél.
Ez nem egyszerű dolog, nekem is gondot okoz.
Engem érdekel, hogy hová jutsz vele, úgyhogy én a magam részéről lelkesen bíztatnálak további portrék készítésére!

Új hozzászólás