Devecseri boldogság

A 31-es lecke, ugye a számából is adódóan egy olyan magasabb szintű megközelítés, ami már filozófiai fogalmakat foglal magába, és akkor, amikor mi ezt a leckét Andrással föladtuk, akkor ennél a lecke meghatározásnál a mi gondolatunk az főképp a rendre, a környezetünkben található kultúránkra, a rendezettségre vonatkozott, amit persze fölül lehet írni. Nyilvánvaló, hogy ennél a képnél, ennek a képnek az ereje pontosan abban a gegben van, pontosan abban a fricskában van, hogy a világból számunkra egy olyan részt metsz ki az alkotó, ami hát azért koránt sem a tökéletességet mutatja. Gondolok itt a letört lábára a törpének, vagy ennek a Tau bácsinak. És mégis azt mondom, hogy maga a megközelítés, vagy maga ez a fajta szemlélet, mód, ez egy elfogadható szemlélet. Hiszen, hogyha nagyon mélyen végig gondoljuk, akkor a tökéletesség az mindig valahol bennünk tükröződik, valahol bennünk csapódik le, és hogyha kellő kritikai szemlélettel, vagy távolságtartással állunk egy-egy történethez, akkor mindenben meg lehet találni azt a hibát, amivel ki lehet úgy mond forgatni a sarkából a világot. Én azt gondolom, hogy ebből a szempontból én mint leckemegoldást el tudom fogadni, ugyanakkor az számomra egy kérdés, hogy vajon mennyire tisztázta az alkotó magában azt, hogy ezt a fajta kompozíciót milyen kamerai nézőpontból, és milyen kompozícióból fogja számunkra tükröztetni. Mert hogy elég sok olyan képi jel van ezen az alkotáson, ami zavaró, ami nem érthető, vagy nem biztos, hogy erősíti ezt a képi üzenetet. Gondolok itt arra a vesszőkosárra, vagy akár a háttérben a lábak mögött elhelyezkedő valamilyen plakátnak a felső részére, vagy arra a kis lámpásra, vagy nem tudom mire, ami az ágydeszkán – hogyha ez egy ágy – akkor az ágydeszkán, ennek a polcnak az oldalán belóg. Tehát egy csomó olyan képi darab, vagy zaj kerül bele a kompozícióba, ami viszont ellentmond ennek a tökéletesség képnek. Én azt mondom, hogyha azt a fricskát akarom kihasználni, hogy a tökéletességet úgy ábrázolom, hogy egy sérült tárgyat teszek a képre, mint fő kompozíciót, akkor viszont a többi részének ennek a dolognak nagyon is rendben kell lennie, mert a két üzenet fogja egymást kioltani. A háttér kuszasága kioltja azt a fricskát, amit ez a dolog jelent. Tehát én ezt visszaadnám ismétlésre azért, mert hogyha innen közelítünk, akkor igenis le kell tisztázni ezeket a dolgokat exponálás előtt magunkban. (szőke-hegyi)