láncszem Kovács Dénes Láncreakció képe mögé.

Kovács Dénesnek a képét nem fogadtuk el - az a problémám, hogy ezt így, mivel Juhász Dani képe a Dénes képére vonatkozik, önmagában nem tudom értelmezni, mert ahhoz kapcsolódik ezért ezt a láncreakcióba nem tudom elhelyezni.
   Tulajdonképpen egy olyan helyzetet látunk ezen a képen amikor vélhetően egy utcai művész vagy egy graffitis éppen befejezi, vagy éppen kijavítja, vagy kiigazítja a saját művét. Nyilvánvaló, hogy ez a megközelítés abból a feltételezésből indul ki, hogy a teljes alkotást ez az alkotó hozta létre, akit a képen látunk. Az nem biztos, hogy így történt, de nekünk most ez van megmutatva itt a fotó által. Az ami ebben érdekes a számomra, hogy mindenféleképp létrejön egyfajta viszonyrendszer az alkotó és az alkotás között. Nem csak abban, hogy az alkotó éppen valamilyen műveletet hajt végre, jelesül itt épp a szemét igazítja ki ennek az alkotásnak, hanem azért is, mert ez a fajta feladat, ez a fajta feladatmegoldás ez mindenféleképp egy érzelmi viszonyt is feltételez. És nyilvánvaló, hogy ez az utcaművészeti helyzet, vagy idegenszóval – street art – helyzet az mindig egy lelepleződéstől való félelemmel is együtt járó helyzet. Tehát abban mindenféleképp különleges helyzet megfogalmazás, hogy az átlag néző ritkán lát munka közben, ritkán tud szembesülni munka közben egy ilyen helyzettel. Én valószínűsítem, hogy egyébként itt egy önarcképről van szó, és én nagyon örülök annak, hogy ráadásul ez, ahogy látom, olyan nekem itt mint amikor a szemétből, vagy a roncsolt felületekből hozunk létre alkotást. Itt is valamilyen plakátnak, vagy valamilyen előtte fölragasztott történetnek láthatnánk a nyomait és ebben fedezett föl az alkotó valami olyan formai megfeleltetést, amit utána fekete tussal, vagy fekete filccel kiegészítve tulajdonképpen létrehoz egy párhuzamot azzal a festménnyel, amire egyébként ugye a leirat is utal. Tehát én azt gondolom, hogy ezt én leckébe nem tudom betenni, mert nem tudok rá olyan leckét ráhúzni a láncreakción kívül, amire a Dani küldte, de én mindenféleképp azt gondolom, hogy az őszintesége és a keresetlensége miatt én megadnám rá a három disznót. (szőke-hegyi)
értékelés: