Vetetlenül...

Nagyon szép az a forma, ami létrejön itt a takarókkal. Én még egy kicsit lehet, hogy vártam volna, nem tudom, hogy mennyit mozog a nap, hogy még egy kicsit kaphatnánk több fényt, és akkor egy másik, kontrasztosabb helyzet jön létre, vagy lehet, hogy korábban fotózok, hogy ne legyen még ennyire erősen jelen a párnán a fény. Most a kettő között vagyunk valahol félúton. Ezzel valamit kezdtem volna, és azzal is, hogy valamivel derítsek, egy másik lepedővel, alufóliával, kartonnal, de valami kéne, mert most a kép közepétől lefelé bebukik a tónus. Ami számomra nagyon izgalmas, azok a formák, amik létrejönnek a takarókkal. Szemmel láthatóan két személyes ágyról beszélünk, két párnát látok, két takarót, két fekhelyet, és mégis olyan az egész, mintha most is ott feküdnének valakik ebben az ágyban, miközben nem látunk embert a képen. Az, ahogy a takarók most szerepelnek, az egy történetről is mesél, hogy ki melyik oldalon fekszik, ki melyik oldalról kel föl, merre hagyja el az ágyat, hogy átmásznak-e egymáson, vagy nem, hogy hova gyűrődnek ezek a textilek, ezek mind nagyon érdekes és izgalmas dolgok. Anita, a technikára tessék jobban figyelni. (hegyi)
értékelés: