Béla napok óta itt serte-pertélt a terasz körül, s majdnem karambolozott a fűnyíróval. Ezért gondoltam meghívom egy kávéra, de nem ízlett neki. Ő a karavánt szereti.
A gyerek és a csiga viszonya mindig érdekes. Itt is megmutatkozik az, hogy ki az, aki a vagány csávó, és ki az, aki a szemlélődő, elemző, analizáló ember. A vagány csávó különböző kunsztokat csináltat a csigával, láttam én már zsilettpengén is átmászni csigákat, meg pöckölgeti a kis nézőkéjét, az analitikus pedig megfigyeli a viselkedésüket. Én itt most a másodikra látok példát. Jónak tartom az elgondolást, és tetszik maga az a humor, amit itt Feri megmutat. Én kedvelem azt, amikor Feri a humoránál van, ez nem rossz. Talán azzal a székkel a háttérben én kezdtem volna valamit. Itt most létrejött egy hármas ritmus az előtérrel, középtérben a kávéval, és van egy hátterünk is. Az előtér és középtér tökéletesen jól érthető, a háttér egy kicsit üresen van hagyva. Mintha ez egy három szólamú mű lenne, és a harmadik szólam nem lenne megírva. A Gyerekkor leckére ez nekem tetszik, úgyhogy rendben van, egy kicsit sajnálom a csigucinak az árnyékát, hogy az elvágódott, dehát így járt. (hegyi)
értékelés:
Isten biza nem arra gondoltam, hogy fotosoppal sötétítsd. Hanem hogy ültesd oda az anyóst. Vagy ilyesmi.