A régi ház körül

Egy olyan udvarbelsőt látunk, sejthetően téli időszakban, ahol nagyon kevés hó is érzékelhető a kertben, régi, omladozó téglafalaknál, falra akasztott különböző virágtartókkal, egy régi kanapéval, gömbölyödő cicával. Egy enteriőr a megközelítés, amely nyilván archaizál, archaizálna feladata szerint. A XIX. századi festészet, és elsősorban a polgári kultúrához tartozó festészet előszeretettel historizál, előszeretettel használja ezt az eszközvilágot, és ennek nagyon nagy a lexikális háttere. Érdemes talán az Estiklopédiában a historikus festészet kapcsán egy kicsit körbenézni. Rég elfeledett házak talicskákkal, tehenekkel, szerszámokkal, stb, stb. Tehát az egésznek van egy romantikája, ennek a stílusnak. Az a kérdés, hogy ez a kép mesterségbelileg tartalmazza-e ezt a szakmai eszközt. Alapvetően véleményem szerint az eszköztár jelen van a képen. A cica a vörös kis szőrzetével, a bolyhosodó farokrésszel, a régi pad, az omladozó falak, az elpusztult virág, tehát minden jelen van, csak éppen valami miatt ez a fajta archaizálás és historizálás nem áll össze. Ennek pedig az az oka, mert szerintem az alkotó nem kereste meg a megfelelő képkivágást, nyilván más olyan privát tárgyak is lehetnek ebben a belső udvarsarokban, amelyek már nem hozzák ezt a rítust, és ezek miatt keresett egy olyan beállítást, ahol nincsenek zavaró tárgyi motívumok. De így innen viszont ez a belső tér, a falak perspektívája, ebbe a belső udvarba való belátás, az pedig teljes egészében elveszik, és így ezek a sötét margaréták és egyéb ilyen foltfelületek nem tartják össze a ritmust a háttérben látható fehér pad és cica kapcsolatával, hanem valójában egy kicsit összezavarosodik ez a kép. Egy albumkép maradékának tűnik ez az egész, miközben a szándék és a megfigyelés egy nagyon jó irány. Nem baj historizálni, és nem baj romantikát keresni, csak természetesen szakmailag ezt úgy is kell megvalósítani. Én visszaadnám ismétlésre ezt a házi feladatot. (szőke)

Hozzászólások

Ez nekem nagyon hozza az emlékezetes kékfestős képed élményét. Amiket ez után fogok mondani, azok között erősen kellene keresgélni, hogy olyat találjon az ember, ami arra is igaz, valahogy mégis az ugrik be erről.
Tetszenek ezek a nem feltétlenül jelenlévő élettel inkább emlékekkel teli tompa de meleg színek. Tetszik a hely nem szorongató hanem bensőséges szűksége. Tetszik a mellékszereplőként de tudatos és fontos elemként használt figyelő szempár. És tetszenek az egymásra rímelő formák, foltok, mint az oldalsó és a hátsó fal téglamintái, a pad és a hófolt világosai, a fali cseréptartó és az egyik lenti kődarab rombuszformája, és még sorolhatnám. Mindennek van egy párja a képen, és ez felém a nyugalom érzetét sugározza.
Lehetne arról beszélni, hogy ferde a cseréptartó rács, vagy hogy belóg a padba egy gallyacska, vagy a kép tetején találhatnánk elvarratlan szálakat, vagy hogy alul vághatnánk annyit, hogy ne látsszon ki a talaj a hó alól, de nem akarok, nem érzem méltónak az ilyen lekicsinylő szavakat ehhez a képhez. Én erre átküldenék egy malacot a sajátjaimból neked, ha a suli vezetősége még mindig támogatja ezt vagy szemet huny fölötte.

Én személy szerint, szeretem a cicákat. Mindig is volt a környezetemben egy doromboló jószág :-)
Ez a kép teljesen tükrözi a gyermekkoromat...minden rajt van, amit az emlékeimben él ebből a korból. Mikor megláttam ezt az udvart úgy éreztem magam, mint aki hazatért. Egyébként a ház eladó. Hát ez a sors keze.
Had legyek újra gyerek!!!!!!!!!

Nekem tetszik a képélesség, szerintem pont jó helyre került a fókusz, -ha jól mondom. Úgy értem, hogy tetszik, hogy ott éles a kép, ahol... A macska meg legalább 12 kg, de ez a kompozíció szempontjából mellékes.

várj reám és én megjövök, ha várni tudsz nagyon

Én sem szeretem a macskákat, de ez a kép nekem is tetszik. Van egy kopott, terrakotta hangulata, mintha a macska is a rombusz mellől pergett volna le a hulló idővel, és most várna valakire, aki még látta az elszáradt rózsatöveket virágozni ...

Bocs Gábor, picit nem ártana finomítani az elemzőkéden, a technikát csak mértékkel elemezzük, mivel nem mindenki rendelkezik azonos tudású géppel.

GG, te minden macskát utálsz, így értelmezhetetlen a kifogásod. Ugye az enyémmel az volt a bajod, hogy "girhes", ez meg kövér... Neked semmi macska nem jó macska. :-)

És nem életlen, csak nem rajta van a fókusz. Ő az Emlékek Macskája, az Eleven Múlt Macskája, a Bölcs Buddha-Macska. Testtartása összpontosítást, tekintete figyelmet árul el. Ott ül a sarokban, figyel, és lát és tud mindent. A szemében ott van az egész kis kert-foszlány története. Ha figyelsz rá, te is megtudod.

Jó a térbelisége a képnek, de engem zavar, hogy életlen a macska. Nem elég, hogy csúf, kövér macska szegény, még életlen is.
És fent, meg balra valahogy esetlegenek érzem a kép széleit.

Nem is tudom...
Az elso `emlek`, erzet ami bevillant a kepet nezve, Balint Agnes: Lepke az irogepen c konyve volt...
De hogy miert...??
Magam sem tudom...

Új hozzászólás