A régi lakás

A régi lakás

Többször visszanéztem ide, mielőtt nekifogtam volna az elemzésnek, de mindig ugyanarra jutottam, hogy elsőre ez egy vicces kép. Nem is jó szó. Inkább humoros. Nekem a történethez erősen hozzátartozik a háttér, ettől indul be a mese, ahogy a többé-kevésbé sikeres rendrakás után - nyomtató letakarva, könyvek összeszedve, lepókhálózva - még így, utoljára ebben a lakásban üsse kő, megengedhetem magamnak, ledobálom az izzadt gönceim, és hanyatt vágom magam, lustálkodom egyet. Nézem a plafont, a polcot, az emlékek nyomait, hogy mindent elpakoltam-e, amit kellett, minden nem idevaló holmi dobozban, hát, akkor jól van, pihenő! Ez a hatás nekem, ez jön le abból a hanyag pózból, amit látunk, a lábakból, a könnyedre komponált képből, amit talán csak a lábak között hátul megbújó forgószék háttámlája zavar meg, ez talán nem kéne oda. Aztán ahogy ezt így végiggondoltam, arra jutottam, hogy fenébe is, nem is biztos, hogy ilyen egyszerű ez, hiszen még ha torzóban is, még ha szemérmesen is, de ez egy akt. És ha ezt is figyelembe veszem, márpedig gondolom nem véletlen, hogy Tamás nem pizsamában vagy mackónadrágban ábrázolta magát, akkor ebben van valami a szabadságból is, és csak egy csipetnyi esetleg a magányból is. Rend van, helyzet van, környezet van, és mindebbe szinte mintha kivágott képként, belekerül a láb, a test, a szőr, a nagyon is valóságos és megfogható, életszerű szemlélődés, önvizsgálat. Tamás, én azt mondom, hogy ezek az üzenetek azok, amik jelzőbólyák lehetnek útjainkon, fontos, hogy az önvizsgálathoz keresetlen eszköztelenséggel tudsz nyúlni, ebben lehet mélység, ebben lehet időtlenség, szóval bátorítanálak a folytatásra. Mellékesen talp is, persze, jó, megvan a lecke, mondhatnék mást? (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Zsolt, köszönöm az elemzést!
Igazából csak most olvasom végig a kommenteket.
Szerintem, Attila teljesen következetes, hogy ezt a képet nem szereti. Furcsálnám is, ha tetszene neki.

Volt egy régi internetto-s barátom. Régi sztori. Ragika. Ő úgy zárta le a vitát, hogy odaírta:
period.

Cáfold meg amit leírtam.
Írtam 3-nál több véleményt?
Kekeckedős véleményeket írtam?
Hülyének néznélek? Na miért is?

A baj, hogy hülyének nézel Attila. Nem nekem, hanem neked baj.

3 véleményt írtam tegnap óta összesen.
Az előző kettőt rendesen megindokoltam.
Így baromira nem értem, mi az hogy végigmentem kekeckedni...
Baj, hogy nem tetszik ez a kép?

Tudod én az összes kommentet látom. Azt is, merre jártál, időrendben. Ezért kérdeztem.

Nem vagyok dühös. Miért gondolod?
Egyszerűen ez a véleményem.

Nem kicsinyes ez, Attila, hogy dühödben végigmégy az oldalon kekeckedni?

Hm... Attila... Márpedig ez egy jó kép.
Őszinte, keresetlen, egyenes.

Nos, ha ez egy jó kép, akkor nekem valóban nincs keresni valóm a Látszótéren!

Zoltán, Zsolt köszönöm!

Éppen a Sándor által említett exhibicionizmus miatt lesz a kép a számomra nem csak egy lakásbelső hanem otthon. Hiszen otthon lazábbak vagyunk, otthon sok minden belefér ami az utcán nem lenne az. Ahol az ember otthon érzi magát ott jön ki belőle az a fajta lazaság amit ez a kép a heverős, lábfelbobott hangulattal szerintem jól jellemez.

Ha az a hangfal nem kandikálna át a lábak között, akkor olyan erősen 80-as évek hangulatom lenne ettől -- nem tudom miért...

Idő, míg ide elérek az elemzéssel, ne várj rám Tamás, hajrá, folytasd!

Tamás, nagyon érdekes lábkép ez: egyszerre vonz és taszít, direkt, már majdnem agresszív exhibicionizmusa által. Többször visszatérek ide nézegetni, és mindig mellbevág.

Új hozzászólás