Ez az, amire az előző képnél azt mondtam, hogy megilletődöttség. Vajon mitől nem drámaiabbak ezek a területek, ezek a helyzetek, mitől szabadul fel az a fajta alázat, ami a másik képen megkötötte a kezed, és mitől ilyen ordítóan pontosan, szabatosan tud itt exponálni a gép a kezedben, sejtésem szerint az, hogy rögtön tudod, hogy mi az, ami 100 %-osan kapcsolódik hozzád, most mernék egy régi ötforintosba fogadni, hogy bármit megtettél volna, csak le lehessen ezt a képet fotózni, ha emellett elmegyünk mind a ketten, akkor tudod, hogy ebben a képben benne van a válasz a saját történéseidre. Ebben a képben benne van a kézjegyed. Ugye nem kell mondanom, hogy az az óriási arckép kinek az arcát mutatja, és azok a rozsdásan lefolyt vasbeton falak és ez a két kék és fehér hajókötél az nagyon is kell ennek a képnek. És azt hiszem hogy nem kell nagyon magyaráznom, hogy mi az, amit az előző képnél bizonytalanul úgy próbáltunk mondani, hogy legyen rajta a kézjegyed. Megint az a kérdés merül fel bennem, hogy miért csak két hozzászólás van egy ilyen képnél. (szőke)
értékelés:
Megilletődöttség... ez meg honnan jöhetett... fogalmam sincs, én nem éreztem ilyent, a képeimben meg nagyon is benne voltam-vagyok.