Nagyon kedvelem ezt a fotót. Nagyon jól mutat, nagyon jó az, ahogy ezt a tájat értelmezni és értékelni tudjuk általa. Talán a bal oldalából egy fél centinyit még vágnék, mert ott most szinte bever a nap fénye, és ettől ezek a fénysávok elindulnak, de nincs honnan elindulniuk. Tehát vagy azt választom, hogy ez a fény verjen be teljesen, és akkor kicsit szét fogja kalapálni a képet, vagy pedig még vágjak egy kicsit belőle. Egyébként ha nagyon keveset fordít a kamerán Ágnes (nem tudom a kép jobb oldalán, a kanyarulatnál mi következik), akkor talán ez az út még megérdemelt volna valamennyit. Másrészt a kép fölső részéből a fölső egy-ötöd, a felhők fölött nem sokkal, az a rész már túl sok információt nem hordoz. A térhez, a perspektívához, a térélményhez már nem ad hozzá, mert ha ott is ezek a felhők létrejönnek, ha egy kicsit borúsabb az idő, akkor oké, de most ez nem történik meg. Az is igaz, hogy ha sokkal borultabb az idő, akkor meg nem jönnek létre a szénabáláknál ezek a szép kis árnyékok, mert ugye ők a főszereplők. De a kép fölső része elviszi a fókuszt ezekről, míg a kép alsó részén (bár nem tudom, hogy mi van), akkor lehet, hogy alul folytatódna, és akkor kevésbé lenne szűk az alsó vágás. Egy kicsit a kamerát lejjebb döntöm, és egy kicsit elfordítom jobb irányba. Így még tökéletesebb lenne a kompozíció. De ha ez a kép, és más nincs, akkor elég az, ha levágok a kép fölső részéből egy keveset, és bal oldalából mégkevesebbet, és akkor igaz, hogy egy még nyújtottabb képet kapok, de összerántja a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:
csak nézem és nézem...csendben, megilletődóen.
Nagyon szépek a színek, erőteljes a hangulata. A vágással én is egyetértek.
A saját képeink megítélése, mindig problémás. Magamon azt tapasztaltam, hogy ha átnézem, az egy-két-három éves képeimet, mindig felfedezek egy-egy olyat, amit újkorában nem értékeltem. Ennek persze az ellenkezője is igaz. Időnként át kell nézni az archívumot!