Rend

Rend

"Ti mind egyéniségek vagytok!"

Az a helyzet, hogy Gábor humorosan fogta fel ezt az egészet, ugyanakkor egészen jó megoldásokat is adott. Azt nem mondom, hogy minden tökéletesen bele van ide pászítva, de nyilvánvaló, hogy hozott anyagból dolgozik, tehát, adva van ez a szekrény, és akkor ebbe kellett ezeket a tárgyakat valahogy belerakni, de az iránnyal tökéletesen egyetértek. Inkább azt próbálnám megfogni, hogy mi az, amivel nem értek egyet. Ezekkel a terekkel kellene játszani, hasonlóképpen, mint ahogy a szőlőnél megtörténik. A szőlő nagyon zseniális. Nem azt mondom, hogy minddel didaktikusan végig kell ezt csinálni, hogy kilógjon, belógjon, nem tudom, de azért néhol rá kéne erősíteni erre a játékra. Nyilvánvaló, hogy a méret is egy kérdés, tehát, ha minden ilyen nagyon szabályosan befér, akkor a rend, az nekem egy kérdés, hogy a túl nagy rend, az már gyengít. Valahol kell rendetlenkedni, a szőlő erre jó példa. Egyszerűbben fogalmazok, hogy mindenki értse, én azt gondolom, hogy ide befért volna egy ennél nagyobb körte, el kell menni venni egyet, és azt valahogy úgy beszorítani, hogy akarja szétfeszíteni ezt az egész teret. Befért volna akár egy grapefruit, vagy akár egy nagyobb gyümölcs, amit be lehet ide szorítani, tehát nem kötelezően kell meghagyni ennek a terét, mert pontosan ez a lényege a szőlős játéknak. Még egy dolog, hogy amikor ennyire evidens dolgokat hozunk, akkor nem árt, ha felismerhetőek a tárgyak. Az a tök az alján több embernek problémát okozott, és érdemes erre odafigyelni abban a tekintetben, hogy valószínű, hogy nekik van igazuk abban, hogy ha nem tudok vele mit kezdeni, akkor félreugrok onnan, mert nem akarom nézegetni. Lehet, hogy érdemes lenne ezt majd valahogy máshogy is megcsinálni. Annál is inkább, mert ez megint egy olyan ajtó, amit Gábor kinyitott, és én azt gondolom, hogy ebbe a hatosba, ebbe a kaniszterbe bele lehetne tenni még dolgokat. Ez egy óriási játék terep, és ha ezt így meglátta Gábor, és ezzel el tudott kezdeni dolgozni, akkor én azt gondolom, hogy hajrá tovább, gondoljuk még tovább ezt a teret. Miközben ez egy 3 csillagos leckemegoldás, az a javaslatom, hogy tessék ezekkel a kis lakásokkal úgy gondolkozni, hogy ez mind egy-egy sztori, jó? És ott lakik a szőlőné, ott lakik az alma bácsi, tehát, hogy ezek lehetnek mind-mind egy külön kis világ. Gábor, gondold ezt végig, kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Szia GG! A ma esti (nov. 18.) második rádiós sokkoláshoz ezt a képet választottam illusztrációnak mert ilyen kis polcokból és blokkokból áll össze az adás is mint ez a kép. Köszi.

Most már lassan mondhatom: ha én választanék, nekem ez lenne a hónap képe. Gratulálok :)

;)
Adok 10 sékelt azért a lopótökért!

Ez számomra tökéletes csendélet-megoldás. Gondolom, hogy nem erre gondolt pedellusunk, amikor megfogalmazta a leckét, tökölni kellene mindenféle aranymetszéssel, meg tömegelhelyezéssel, színek-formák igazgatásával, miazmás, amikor ez mind lerakódik a (mérnök)ember fejében, és sokadik alkalommal sem sikerül tökéletesre, akkor fogja, és mindent berak a skatulyába, szögletesbe, ahogy azt kell, nesztek, itt a csendélet. Az a szép benne, hogy az első réteget így lefejtve, ami marad az attól még (legalábbis az én szememnek) tökéletesen világított, esztétikus forma, gondosan összerendezett színek, még egy leheletnyi rendetlenség is van a rendben (csak, hogy lássék, azért a mérnökben is ott szunnyad rokkendroll, tudna ő, ha akarna), szóval a második rétegben ott van a tudás bemutatva, mint amikor Picasso úgy rajzol absztrakt színeket és formákat, hogy közben mindannyian tudjuk, tökéletes portrét is tudna, ha akarna.
És akkor harmadik rétegnek, habnak a tortán, ott van a leirat is, ami az egészet zárójelbe teszi, és eszünkbe juttatja a galileai tömeget, amint azt skandálják: mi mind egyéniségek vagyunk, és akkor újra megnézzük a képet, és elgondolkodunk, mikor fog vajon az a (nyilván előítéletességünkben azt gondoljuk, hogy) jobboldali azonosíthatatlan valami ránk kiabálni, hogy: de én nem, én nem, én ugyanolyan vagyok. És mindezt végiggondolván arra jutunk, hogy ez jó mulatság, férfimunka volt. Persze kellő óvatossággal, megkövetve a női alkotókat, mégis.

simán csepkőnek néztem a dísztököt - így ő lett az igazi egyéniség a fejemben - most, hogy tudom az is termésféle, egy másik ikonukis jelenet ugrik be a filmből mikor a saruja melett a tökét dicsőítik
:)

:) A fotó miatt észre sem vettem a leckebesorolást, most tűnt fel, hogy csendélet. Abból nem egy klasszikus megközelítés :)) De nagyon kíváncsi vagyok tapasztaltabb pedellusunk véleményére, mert érdekelnek mindig a határok is.

Nagyon hangulatos, szerintem jól sikerült. Jól is párosítottad őket, tetszenek a kapcsolatok, és tetszenek a finom eltérések, kitérések.

-Ti mind egyéniségek vagytok!
-Én nem.
-Jó, te nem....

A bal alsó fehéres színű ragyás izé, az mi az?
Valami dísztök féle, vagy gomba, vagy mi?

(Na, én ennyit értek a képekhez. Ezért nem írok kommenteket. :) )

Nekem a rendben itt-ott megbújó rendetlenség tetszik a legjobban. Ahogy pajkosan lelóg a szölő, bentebbmoccan az alma, kintebb a citrom, falra tapadva hallgatódzik a körte -- így az ember mégsem érzi teljesen sterilnek. :) Tetszik, olyan mint egy lakótelep lakói, sokszínűség az egyenkalitkában.

@Bojtár Tamás de volt neked hasonló ötleted, vagy csak a dobozos, elszínezett-gyümölcsös képed lappang még itt a memóriámban?

Ez nagyon érdekes! :) Én nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e vagy sem, mert inkább hasonlít a múzeumi rovargyűjteményekhez, mint kapcsolatban álló összerendezéshez. Leginkább a szőlő kelti az élettel teli csend érzetét, mert kilóg a keretéből. De ahogy nézem, a keretek olyan főszereplőkké válnak, hogy nem tud bennem összeállni a csendélet hatása, a kapcsolatok hiányának kiemelése nagyon érdekes képet adott.

A technikai részletei is feltűntek, az élesség néhol hiányzik egy kicsit. Az meg, hogy a fény csak kicsit hatol be a rekeszekbe, érdekes képet hagy a tárgyakról, mintha 2D-sek lennének.

Kösz az élményt, nagyon érdekes kép, kíváncsi vagyok mit mond róla Zsolt a leckéhez kapcsolódóan.

Ez nagyon jó! Volt egyszer egy hasonló ötletem, de az sohasem készült el.

Új hozzászólás